Aktuális tesztünket ezúttal kérdezz-felelek módjára írtam meg, melyben Dénes Gergely kolléga volt a segítségemre, aki szintén nagyon kíváncsi volt, hogy mire is képes az új Suzuki Ignis, és az mekkorát lépett előre az elődökhöz képest.

Dénes Gergely: A Suzuki lapot húzott 19-re, teljesen új utat vett az Ignisszel. Fiatalos és feltűnő, de vajon bejön a nyitás? Nem túl megosztó az új Ignis formája?

Hujber Dávid: A Suzuki mostanában gyakorlatilag az összes modelljét kicseréli, és egy teljesen új designnal áll elő. Valljuk be, szükség volt már erre, és a Swift különösen formás lett. Az új Ignis egy teljesen más kategóriát képvisel ezen a területen, és ahogy te is fogalmaztál, megosztó, nagyon megosztó… Valójában egy ultrakompakt SUV-ról beszélünk, ami ugyan „dobozhatást” kelthet, mégis megvan benne az a formavilág, ami végre valami teljesen újat ad és itt-ott üdítőnek tekinthető. Sokat gondolkoztam arról, hogy milyen véleményt írjak a tervezésről, de azt kell mondjam, összességében tetszik! Japánban ez a formavilág már hosszú ideje jelen van, de nekünk, európaiaknak még nyilván szoknunk kell a dolgot. Erre az Ignisre már nem mondhatjuk azt, hogy „magyar”, hanem sokkal inkább egy japán autóról beszélünk. Szemből egy nagyon is pofás négykerekűt kapunk. A hűtőrácsba integrált első fényszórók egyedi megjelentést adnak. A robosztus lökhárító is sokat dob az összképen, akárcsak a kisebb motorháztető. Szemből teljes mértékben megvan az összhang. Hátul is hasonlót kapunk, ahol a határozott vonalvezetésű lámpák dominálnak. Ez szintén karaktert ad az Ignisnek, és egy pillanatra sem tűnik butácskának. Oldalról tűnhet a legmegosztóbbnak, kezdve a C oszlopon lévő vágatokkal. Ezzel a Suzuki „sportos” benyomást akart kelteni, de ez inkább egy belerondítás volt a részükről. Nagyon nem illik oda, és „bazárinak” jellemezném. Egy pillanatra sem tudtam megbarátkozni vele. Ha extraként válaszható lenne, akkor a karmok nélkül kérném az autót… Apróságnak tűnhet, de az első sárvédő ívek tetején már egy valódi díszítést találunk, ami az első generációs Vitarán tűnt fel először. Ez már sokkal jobban sikerült, mint a bizonyos „karmok”.

D.G: A külcsín egy dolog, de mi a helyzet odabent? Méretéhez képest tágas, ne adj isten, még praktikus is?

H.D: A belső tér gyakorlatilag ugyanazt adja vissza számunkra, mint a külső. Nem kellett csalódnom, mert a tervezők nem vettek vissza, és egy nagyon pofás kialakítással álltak. Tetszik! Meglepően tágas, amit az utasaim is megerősítettek. Az első gondolatuk és véleményük is ez volt, szóval ennél több nem is kellett számomra. Ez a minimálisra csökkentett motortérnek is köszönhető, amivel elöl és hátul is bővült a hely-és a helykihasználtság. Az ülések is hozzák a kötelezőt, de ennél többet ne várjunk tőlük. Az extrákkal fűthető-és hűthető üléseket is kaphatunk, amik még kényelmesebbé tehetik a vezetést. A Suzuki nagyon egyszerűen és pofásan oldotta meg a designt. Az érintőképernyős megoldás különösen tetszett. Még a prémium márkák is példát vehetnének róla. A rendszer a szokásos megoldásokat kínálja az okostelefonnal, a navigációval, és a különböző kiegészítő beállításokkal, vagy a hátsó kamerával, ami ráadásul még jó képet is biztosít számunkra tolatásnál. Az egyediséget növeli a dinamikus színezés a műszerfalon és az ajtó kezelőszervein. Nagyon sokat dob az összhatáson és a műanyag kialakítása is rendben van. Ide sorolható a szintén modern műszerfal, ami fontos alapinformációkat közöl velünk, mint a külső hőmérséklet, a sebesség, a megtett kilométer, vagy a pontos idő. A kijelzett információk módosíthatók a műszerfal közelében, vagy a kormányon lévő gombokkal. A kormányt szintén élvezetes volt kezelni és mindemellett minden alapvető fontosságú rendszert kezelni tudunk vele. Az Ignis jól pakolható, és a kisebb rekeszek mellett a kesztyűtartó is remek opciót jelent az utastérben. Nyilvánvalóan sok a műanyag az autóban, de ezt a Suzuki nagyon jól oldotta meg a színösszeállítással. A hátsó csomagtér térfogata 541 liter. Ezt akkor kapjuk meg, ha a gördülő hátsó ülést lehajtjuk. Az 50:50 arányban megosztott hátsó ülések a csomagtér felől is lehajthatók. Az ülések lehajtásával sokféle poggyászhoz igazítható a csomagtér. A bal és jobb hátsó ülés külön előre-hátra gördülhet, amivel könnyen beállítható a kívánt lábtér, vagy az ideális pozíció a csomagok elhelyezéséhez. A hátsó ülések könnyen mozgathatóak az üléstámlák tetején vagy az ülések alatt levő karok megemelésével.

D.G: A kutya valahol el van ásva, ebben nem kételkedek. Olcsó, kopogó műanyagok, esetleg meg is szólalnak menet közben? Vagy a japán mivolt garancia a tartósságra?

H.D: Erős túlzás lenne azt mondani, hogy az autót mindenhol patentül összerakták. Vannak hiányosságok és érdekes megoldások, különösen a motortérben a takaróelemeket illetően. Kívülről nem tapasztalunk hasonlót, és belülről sem kapunk sokkot, de a sok műanyag elkerülhetetlen, ha egy ilyen kategóriáról beszélünk. Sőt, még a drágább modellekben is sok a műanyag, de itt-ott lehet „csalni” velük, kezdve az anyaghasználattal, mert műanyag és műanyag között is van különbség. Szerencsére az Ignisnben figyeltek erre, és a „kopogás” közel sem olyan mértékű, mint korábban. Menet közben nem igazán tapasztaltam kellemetlenségeket emiatt, így még az erősebb rázkódásoknál sem jött elő a „doboz effektus”. Pár év használat után talán már más a helyzet, de erre nem most fogunk igazi választ kapni.

D.G: Egykettes szívómotor 90 lóerővel. A számok nem taglóznak le, de milyen a valóságban? Igazi városi „mitugrász”?

H.D: Igen, a motortérben egy szokásosnál is kisebb 1,2 literes benzines erőforrás dolgozik, ami 90 lóerő és 120 Nm-es nyomatékot ad le az első kerekekkel. Ez még leírva sem hangzik túl soknak, de a csomag szépen meg tudja lökni ezt a 850 kilós kasztnit. Álló helyzetből körülbelül 12-13 másodperc telik el, míg elérjük a 100 km/órát, ami lassúnak hangozhat. Ez az autó azonban nem a totális gyorsulásról és a megugrásokról szól, ugyanakkor nagyon is élvezetes vezetni. Már az első pillanattól kezdve megbarátkoztam vele és egy teljesen más élményben volt részem, mint a korábbi modellek esetében. Néha úgy éreztem, hogy nem is egy Suzukiban ülök, hanem egy finomabb japán, vagy német autóban. Persze ez túlzásnak is hangozhat, de vannak pillanatok, amikor a Suzuki Ignis meghazudtolja önmagát. Még a váltóra is azt mondom, hogy rendben van, ami rendre sarkalatos pont ezeknél az autóknál. Az Ignis hozza a kötelezőt ezen a területen, de igazság szerint kicsivel lehetne pontosabb is a mechanika. Egy átlag vezető számára azonban nem fognak feltűnni ezek a kisebb megingások. A városban könnyen lehet vele lavírozni, parkolni és haladni. Javarészt ilyen körülmények között használtam, de az autópályán is megmozgattam. Ott már kicsivel más a helyzet, hiszen a 130 km/órás utazótempó nem az erőssége. Itt a zajszint is növekszik, szemben a városi utakkal, amikor néha úgy éreztem magam, mint egy hibridben. A motor alapból halk, szóval nemcsak a szigetelésnek köszönhetjük ezt. A hab a tortán csak ezután jött, amikor szembesültem a fogyasztással. Városban 4 liter alá is képes voltam szorítani az átlagot, ami szenzációs. Ha azonban nem figyelünk annyira, akkor sem kapunk sokkal többet 4,5 liternél. És ha megnézzük, hogy az autó pofásan néz ki, belül is rendben van, valamint a menetdinamika is sokat fejlődött, akkor egy igazán jó választás lehet az új Ignis. Az autópályán már néhol elszalad vele a ló, és ez a 6,5-6,8 liter túl soknak tűnhet. Ott valami motorbeállítással kapcsolatos probléma lehet, mert városban az autó totálisan más értékeket mutat.

D.G: GL felszereltség, tehát alapszint. Mi fér bele 3 755 000 forintba?

H.D: Ha teljesen le szeretném egyszerűsíteni a képet, akkor azt mondanám, hogy: bluetooth-rádió, első elektromos ablak, manuális klíma… Ha a GL csomaggal nem vagyunk elégedettek, akkor ott a GL+, ami további 350 ezer forintba fáj. Itt már a kasztni is változik a szélesebb kerékjáratok miatt, miközben a sötétített hátsó üvegek is paletta részét képezik. Belül bekerül az érintőképernyős navigáció, kiegészülve a tolatókamerával. Aki nem tud ezek nélkül élni, annak mindenképpen megéri a dolog, akárcsak közel 100 ezerért a metálfényezés.

D.G: Miért az Ignis, és nem valamelyik másik kisautó?

H.D: Az Ignis valójában nem egy kisautó! A Suzuki mert nagyot álmodni az új formával, és közben arról sem feledkezett meg, hogy egy olyan négykerekűt alkosson meg, mely sokkal komfortosabb és vezethetőbb, mint az elődei. Nagyon sokat lépett előre az Ignis a testvéreihez képest, ami már önmagában megsüvegelendő. Ez persze még nem jelent biztos választást egy vásárlás esetén, de ha az összképet nézzük, kezdve az ideális fogyasztással, az egyszerű, de megbízható felépítéssel, akkor mindenképpen feltenném a listámra az új Ignist. Egyszóval minden megvan benne ahhoz, hogy éveken át hűen szolgálja a tulajdonosát és közben a forma is időtálló marad.

D.G: Kedvenc/legellenszenvesebb részlet?

H.D: Az egyikre különösen könnyen tudok válaszolni, de gondolom, már sejted, hogy mi az… Még az 1993-as Jurassic Parkban sem ment volna el az a bizonyos „marás” az autón. Nagyon belerondít a képbe, és semmilyen design hatása nincs! Most sem értem, hogy mit szerettek volna pontosan elérni ezzel, és szerintem már nem is fogom. Ennyivel biztosan kevesebb lesz az életem…. A kedvenc részleten többet kellett gondolkoznom, de ez pozitív, mivel több minden tetszik az új Ignis-ben. A legmegfogóbb számomra az autó eleje! Bátran mondhatom, hogy felveszi a riválisaival a harcot, miközben modern! Nagyon más, mint az elődei, de ez a plasztikai műtét most nagyon jól sikerült a japánoknál! Dicséretet érdemelnek! Szóval jár nekik a meghajlás ott a távoli Ázsiában!

D.G: Elég a fecsegésből! Egy mondatban a lényeg?

H.D: Az új Suzuki Ignis az összes elődjét lesöpörte az asztalról, kivétel nélkül, kezdve  formájával, a belső térrel, a menetdinamikájával és az új stílussal.