Vinni fogják, mint a cukrot – Suzuki S-Cross 1,4 Hybrid 48V GL teszt

„Ezt vinni fogják!” – állapítottam meg első blikkre az S-Crossról, aminek amúgy nem csak a megújult dizájnja, hanem a marketingje is jó, hiszen szinte mindenki, aki a tesztidőszak alatt szemet vetett rá, friss generációnak gondolta, pedig ez a 2013 óta piacon lévő második széria második faceliftje. Ami egyben a legjobb is eddig. Bizonyítva azt, hogy nem kötelező 6-8 évente, súlyos összegeket felemésztve teljesen új modelleket piacra dobni, ha néhány okos húzással a meglévőből is ki lehet még préselni a maximumot.

Az arányok nemigen változtak, legfeljebb finomodtak. Övvonal felett, oldalról nézve gyakorlatilag ugyanazt látjuk, a varázslat nem itt van, hanem elöl. Na meg persze hátul. A Suzukitól némileg meglepő markánsság jellemző a magasabban húzódó frontra, nagyautós, japános, mintha a Swift orrát kicsit felpumpálták volna. A LED főfényszórók ráadásul alapárasak.

A hunyorogva nézve erősen Toyotás hátsó esetében dekoratív füstüveg rejti el a LED lámpatesteket. Érdekesség, hogy a korai szériás darabokon, mint ezen is, még az Sx4 felirat is szerepel, később már csak az S-Cross marad majd. Az autó hátuljának kialakítása is kellemesre sikerült, talán a foncsorozás minőségén lehetne valamit javítani, illetve a kéderek alatt továbbra is sok levegő marad, így az ajtók nehézkesen csukódnak, ami megszokást igényel.

Az utastérben szembesülhetünk igazán azzal, hogy az S-Cross köntösén kívül olyan nagyon sokat nem változtattak. Túlzás lenne azt állítani, hogy nagyítóval kell keresgélni a különbözőségeket az elődhöz képest, hiszen megkapta a Vitarából is ismert, színes információs kijelzőt a műszerfalra, a pult anyósülés előtti oldalára puha tapintású, lyuggatott borítás került, a középkonzolon pedig a szellőzők és a központi érintő újult meg. És ne feledjük, ez még mindig az alapkivitel! A GL és a GL+ szinten a 7 colos panel jár, tolatókamerával, vezetékes tükrözéssel. Használható, viszonylag gyors, teljesen korrekt rendszer, mérföldekkel jobb a korábbinál. Ennél több ide nem is nagyon kell.

Minden más, tehát a kormány, a kezelőszervek, az ülések maradtak a régiek. A helykínálat továbbra is megfelelő, a 430/1269 literes, ugyan nem síkba dönthető, de legalább duplapadlós csomagtér sem változott.

A Suzuki fokozatosan újította meg az S-Cross-t. Okos döntés, és jól jelzi ezt a már tavaly bevezetett 1,4-es, mild hybrid Boosterjet is. Habár papíron némileg gyengébb (129 LE) a korábbi, 140 lovas változatnál, a villanymotornak hála mégis nyomatékosabb lett (235 Nm). Lágy hibrid lévén ugyan egy métert sem tehetünk meg vele teljesen elektromos módban, de itt nem is ez a cél. Sokkal inkább a kibocsátási mutatók csökkentése volt az indok, ami az autógyártók számára komoly fejtörést okozott, és okoz még mindig, hiszen óriási büntetéseket kockáztatnak, ha nem sikerül lejjebb szorítani az emissziós értékeket.

A szigorú számok szerint a gyorsulás 9-10 másodperc körül van, a vége 190 km/óra, a fogyasztás kevés tiprással 6,5 liter környékén tartható. A hatsebességes manuálissal legalábbis, az automata verza vagy egy literrel szomjasabb. Maga a vezetési érzet a kormányrásegítés mértékével, a váltó kapcsolhatóságával, a kissé pattogós, de az úthibákat jól tűrő futóművel együtt hozza azt a szintet, amit a márkától megszokhattunk, illetve amit ennyiért el is várhatunk.

Hogy mindezt mennyiért kapjuk meg a Suzukitól? Felejtsük el a 4-5 milliós kompakt SUV modelleket, azok már ebben a szegmensben sem léteznek. Viszont ha azt nézzük, hogy az alapváltozat egy sor olyan hasznos pluszt megkapott, ami máshol nem feltétlenül egyértelmű, úgy az akciós 6,1 milliós ár bizony vállalható ajánlat!

---

Mindeközben a Carwow élesben tesztelte, hogy különböző villanyautókkal mennyit lehet megtenni egy autópályán, mielőtt kifogy belőle a szufla. Az eredményről itt írtunk.

További Suzuki-hírek

Két kerékre rúg a Dodge Demon SRT Hellcat a Suzuki Hayabusa elleni versenyen (videó)

Nincs meglepetés az újautó-értékesítések hazai 2021-es toplistájának élén