Immár turbómotor mozgatja a legerősebb Swiftet és Japánból érkezik hozzánk, de ugyanolyan élménybomba, mint elődje volt.

Miközben féktelenül tombol és ragályos járványként terjed az SUV-láz és lassan senki sem akar klasszikus értelemben vett autóba ülni, szerencsére akadnak még olyan, már-már veszélyeztetett fajnak tekinthető egyedek, mint amilyen a Swift Sport. Kis méret, könnyű kasztni, relatív erős motor, feszes futómű, megspékelve egy kellően dögös külsővel. A tesztpéldány Napsárga fényezése és a Sporthoz járó 17 colos felnik mágnesként vonzzák a tekintetet, és ha belegondolunk, mennyi Swift koptatja hazánk útjait, akkor azt sem nehéz eltalálni, mennyien pillantottak epekedve a kocsira, tekintettek ránk az élet császáraként, amiért egy kedvezményesen 5 490 000 forintba kerülő példányban feszítünk, vagyis a Swift-család ékkövében.

A sportkészlethez járnak még karbonhatású lökhárítóbetétek és küszöbök, tetőspoiler, dupla kipufogó, LED-lámpa, míg odabent sportülések, lapított sportkormány, fémpedálok és piros dekorok teremtenek kellő hangulatot. Az üléspozíció lehetne valamivel alacsonyabb és – legalábbis személyes preferenciám szerint – az ülőlap valamivel szélesebb, de ezeket leszámítva kellemes környezetet kínál a gép. A kormány nemcsak jól néz ki, hanem fogása is rendben van, a központi infókijelző olyan hasznos adatokkal is szolgál, mint az olajhőfok, de figyelemmel követhetjük a turbónyomás alakulását vagy a nyomatékleadást is.

Suzuki Swift Sport

Több szempontból is az ős GTI-k és a műfajt megteremtő hothatchek leszármazottjaként lehet tekinteni a Swift Sportra, a vastag C oszlop miatt pedig többször ugrott be a kettes Golf, ha éppen tolatva kellett kiállnom egy parkolóból, és nem akartam csak a kamera képére hagyatkozni. A Sport a felszereltség tekintetében is az igazi full-full a Swift hierarchiájában: radaros tempomat, automata távfény, sávelhagyás és sávtartás figyelmeztető, ülésfűtés, ami pillanatok alatt érezteti hatását. Egyedül az ütközésfigyelmeztető jelenléte zavaró, ugyanis túlbuzgóan teszi a dolgát, ráadásul pokoli hanggal dolgozik.

A motor beindításakor elmarad a vérpezsdítő morajlás, ezen a téren bátrabban is eljárhattak volna a mérnökök, jól állna a kocsinak egy kicsit fickósabb orgánum. Ha igazán jót akarunk csapatni a Sporttal, akkor több gomb megnyomására is szükség van: az ESP kikapcsolása a vezetési élménynek, a start-stop kikapcsolása pedig a technikának szolgál a javára – igaz, utóbbit mindig megteszem, modelltől függetlenül. A DSBS fantázianevű ütközéselkerülő „riadóztatót és szívbajkeltőt” pedig nyugalmunk megőrzése érdekében javallott mellőzni.

Suzuki Swift Sport

970 kiló és 140 lóerő – papíron nem mutat rosszul, és aki otthon van az élményautózásban, az tudja, hogy nem a sprint, hanem a kanyar az igazi mérce. 8.1 másodperc alatt lehet százra lőni, amitől manapság nem esünk hanyatt, a 210-es végsebességre is leginkább a suzukis körökben fognak aduászként tekinteni. A sporthuszárok fanyaloghatnak, hogy oda a szívómotor jelentette fordulatmámor, de örüljünk annak, hogy legalább négy hengerből építkezik a Boosterjet, és nem háromból.

Az első futómű MacPherson rendszerű és Monroe rugóstaggal operálnak benne, hátul torziós felfüggesztést építenek be, szóval nincs különösebb technikai hókuszpókusz – nem is kell -, valamint a Swift Sporthoz járó optimalizált stabilizátor rúd kisebb karosszériadőlést enged a kanyarokban. Utóbbi tényleg kapóra jön, amikor ott használjuk a Swift Sportot, ahol leginkább elemében van, azaz egymás után fűzzük össze vele a hajlatokat. Ilyenkor mutatkoznak meg igazi erényei, avagy: fordulékonyság, agilis viselkedés és könnyedség, precíz irányíthatóság, vagyis egy vérbeli játékszer, mely kezesen reagál a terhelésváltásokra.

Suzuki Swift Sport

A hatfokozatú váltó áttételeit jól lőtték be, autópályán sem bőg az 1.4 literes motor, ugyanakkor sietős haladásnál sem ejt nagyokat, nem kell várni, hogy újra felépüljön a turbónyomás valami lehetetlen fordulattartományból visszatérve. A 230 Nm már 2500-as fordulaton adott, és ugyan meglehetősen szűk tartományban áll rendelkezésre – 3500-ig -, de jól autózható karakterrel bír a közvetlen befecskendezéses motor, ami például a Vitara S-ben is remekül szolgál.

Örömbonbon, mely felszabadítja a hormonokat és mosolyt csal az ember arcára – foglalható össze a Swift Sport esszenciája. Lényege mit sem változott: egyszerű, de bevált recept alapján készül, fogyasztása a tartós nyúzás ellenére sem lépte át a 6.9 litert, ellenfele pedig nem igazán van manapság a piacon az újautók között, legalábbis ebben az árkategóriában és méretben.

Suzuki Swift Sport