Hamarosan a T-Cross folytatja a sort a márkánál, de előtte kigurították a kompakt városi crossovernek tekinthető T-Roc-ot. Az MQB A0 platformra épülő modell Portugáliában készül, formája Volkswagen-mércével nézve még bevállalósnak, fiatalosnak is nevezhető, és erre a modellre hatványozottan áll, hogy nem mindegy, milyen konfigurációban állítjuk össze. A tesztautó Ravenna kék és fehér színkombinációja garantálja a fiatalos és vidám megjelenést – érdemes megnézni, mennyire más karakterrel ruházza fel a kocsit, szemben egy sima, egyetlen árnyalatból építkező fényezéssel. A kék visszaköszön a – feláras – 17 colos Mayfield felniken, valamint az utastér több pontján is, beleértve a műszerfal betéteit és az üléskárpitot.
Túlzott formai játékra azért ne számítsunk a 4234 mm hosszú T-Roc esetében: alapvetően az élére vasalt dizájn a mérvadó, üde kivétel az olyan ív, mint ami a hátsó kilincs felett fut a kerékjárattal párhuzamosan, hogy aztán kiegyenesedve folytassa útját a lámpáig. Üde színfolt tud lenni az utakon, de tervezése során szempont volt, hogy kellően „egyhangúra” is lehessen konfigurálni az idősebb/kevésbé merész célközönség köreiben.
Az utastérben végképp elmarad a tűzijáték: a színes dekorok és üléskárpit nélkül igazi szürkeegér lehet a T-Roc. Nemcsak a hangulatot oldják a színes részletek, hanem tekintetünket is elvonják a nem túl meggyőző műanyagokról, melyek inkább nyújtanak kisautós benyomást kemény felületükkel, semmint minőségi kompakt összképet. A műszerfal könnyen áttekinthető, logikus felépítésű, nem okoz fejtörést a T-Roc egyes funkcióinak elsajátítása – igyekszik mellőzni a felesleges bajkeltést a mindennapok során. A komfortülések kifejezetten kényelmesek, kemény tömésük révén egy 400 kilométeres etapon sem fárasztó bennük az utazás, és mechanikus gerinctámasszal látták el őket az első sorban.
A digitalizáció jegyében rendelhető a 11.7 colos Acitve Info Display, ami több nézetet tesz lehető a sofőr számára, így akár a navigáció térképe is beterítheti a kijelzőt. Kevésbé volt meggyőző a hat hangszóróból, nyolccsatornás, digitális erősítőből és mélynyomóból építkező beats hangrendszer a maga 300 wattos teljesítményével – kicsit dobozhangon szól, a vájt fülűek biztos nem fognak dobni egy hátast a képességeitől. Ami ennél fontosabb, hogy a kabin tágas, az alapból szellős fejteret a fehér tetőkárpit még vizuálisan is fokozza, a lábtérre sem lehet panasz a 2590 mm-es tengelytávval rendelkező T-Rocban. A csomagtér alaphelyzetben 445 literes, padlója két síkban rögzíthető, és egészen 1290 literig lehet bővíteni. A hosszú tárgyak szállítását segíti a ledönthető utasoldali üléstámla.
Eddig nem okozott csalódást a T-Roc, és menet közben sem változik a helyzet. Fajtajellegéből adódóan magasan ülünk – minimum 572 mm elöl, 618 mm hátul -, rövid túlnyúlásai révén jól belátható és manőverezhető a Volkswagen crossovere, egyedül a vaskos C oszlopok rondítanak bele némileg a képbe - sokat segít, ha volt szerencsénk korábbi generációs Golfokhoz, így nem ér újdonságként ez a vonás.
Az 1.5 literes TSI motor a tökéletes aranyközépút: 150 lóerős teljesítménye és 250 Nm nyomtéka kellemes dinamikával mozgatja a T-Roc-ot, részterhelésnél észrevétlenül kapcsol le két hengert a négyből – sebességi fokozattól és tempótól függetlenül. A nyomatékcsúcs már 1500-as fordulattól bevetésre kész, de leginkább 2500-as fordulattól van kedvében a motor. 8.4 másodperces sprintjével és 205 km/h-s végsebességével nincs miért szégyenkeznie a forgalomban, maximálisan eleget tesz az A-ból B-be történő autózás követelményeinek. Ugyanez mondható el a hétsebességes DSG-ről is, aminél ugyan vannak okosabb, a sofőr gondolatát jobban olvasó konstrukciók a piacon, de maradéktalanul kielégíti az átlagautózás támasztotta igényeket. Amolyan szürke eminenciás a hajtásláncban: végzi a dolgát, kerüli a feltűnést.
Abszolút piros pont jár a futóműnek, mely hatásosan és halkan tartja kívül az úthibákat, ugyanakkor nem hangolták túl puhára, ezért gyorsabban vett kanyarban sem akar leszédülni a kijelölt ívről a T-Roc. Igazából vezetni is olyan, mint amilyen maga az egész autó: semmi extra vagy kirívó, egy tisztességesen elvégzett feladat. Szintén pozitív, hogy hangszigetelése autópályán is meggyőző, magas felépítése ellenére a szélzaj sem tolakodó, kellemes útitárs a Tiguan kistestvére. Kellő önmegtartóztatással és mazochizmussal a gyárilag megadott 6.6 literes fogyasztás sem tűnik lehetetlennek, de a valóság sokkal inkább 7-7.5 liter körül mozog, ami még mindig abszolút jónak tekinthető.
Szériában olyan tételeket tartalmaz a Style felszereltség, mint az esőérzékelős ablaktörlő, gyalogosfelismerő, front assist, városi vészfék és sávtartó asszisztens, de a tesztautóba pakolt extrák révén már 9 millió magasságában landol (8 957 300 forint) a 6.5 milliós alapár.
Összességében a T-Roc egy szerethető figura, megfelelő konfigurálással kellő életet lehet vinni a megjelenésébe, feltűnés nélkül teszi a dolgát, tágas és praktikus, kényelmes és élvezetmentes utazást garantál. A Volkswagen elvégezte a házi feladatot, hozta a kötelezőt, érezhetően biztosra akartak menni, így talán csak egy csipetnyi fűszert hiányolhatunk belőle.
Galéria: Volkswagen T-Roc tesztfotók
