Szerző: Hujber Dávid
Mióta autókkal (is) foglalkozom, a Kia egyértelműen az egyik kedvenc márkámmá vált, és ez most nem a reklám helye: egyszerűen az általam tesztelt modellek több mint meggyőzőek voltak, és nagyon is azonosulni tudtam velük, miközben jó érzéseket keltenek bennem, és nehéz fogást találni rajtuk.
Legutóbb a Kia Optima SW GT volt a vendégem, aki egyértelműen a márka csúcsmodelljei közé sorolható, mind megjelenésben, felszereltségben és erőben. A Kia luxusmodelljéről van szó, de luxus és luxus között is vannak különbségek. Ebben az esetben nem lenne fair egy Bentley-hez, vagy egy Jaguarhoz hasonlítani az autót, mivel más szegmensekről és vásárlói rétegről van szó.
A Kia luxus, vagy luxusabb négykerekűje sokkal elérhetőbb egy átlagember számára, miközben ízelítőt, vagy még annál is többet ad a prémium kategóriáknál megszokott minőségről. A gyártó tökéletesen ötvözi az elérhetőséget a minőséggel, de persze ennek is megvan az ára, minden szempontból.
A SW változat a méreteket illetően gyakorlatilag semmiben nem tér el az Optimától. Az autó 4855 milliméter hosszú, 1860 mm széles és 1470 mm magas. Megjelenésben már persze vannak különbségek, de ez egy kombi esetén nem jelent nagy újdonságot. A tervezők azonban nagyon odafigyeltek arra, hogy az Optimánál bevált megjelenés erősen tükröződjön a családiasabb változatnál. Azt kell mondjam, hogy ez maximálisan sikerült, és egy aprólékosan megtervezett, összerakott autóról beszélünk, ami egyértelműen felveszi a versenyt a kategóriájában szereplőkkel. Sőt…!
Soha nem voltam az a kombi-rajongó, így ezek után különösen kíváncsi voltam arra, hogy mit tud az SW Optima, pláne úgy, hogy korábban már tesztelhettem a 300 ezerrel (!) olcsóbb bátyust. Szemből egy még agresszívabb orrkialakítást kapunk, és erről leginkább a lámpakialakítás és a „mézrács” gondoskodik, ugyanakkor a finoman domborított motorháztető is megteszi a hatását.
Hátul már nem ennyire agresszív a hatás, de a két kipufogó és a diffúzort szimuláló elem sokat dob az összképen. Mondhatjuk úgy is, hogy ezek mentik meg az SW hátulját, mivel ellenkező esetben az összhatás közel sem lett volna olyan. A keskeny szemek itt is helyet kaptak, de valamiért még így is hiányérzetem van. Végig azt éreztem, hogy valami hiányzik hátulról, szóval nem tudok olyan magas osztályzatokat adni.
Ha szemből tarolt az autó, akkor oldalról is ezt mondhatjuk. A tetővonal csak minimálisan lejt, amivel eltérést mutat a hasonló kategóriákban szereplő autókhoz képest. Mindamellett, hogy illeszkedik a designhoz, a hátul ülők fejtere is növekszik, ami a magasabb utasok számára nem éppen hátrány.
Igazi prémium belső, sok extrával
Az utastér maximálisan hozza azt, amit egy ilyen prémiumtól elvárunk. Az igényes bőrkárpit már önmagában meggyőző, és az abszolút kényelmet sugározza. Mint általában az lenni szokott, nem igazán tudok belekötni, mert a frissítéseken átesett ülések még kényelmesebbek, és már az első másodperctől kezdve otthonosan éreztem magam bennük, valamint az autóban. Nem sok típusra tudom azt mondani, hogy minden a helyén van, de ebben az esetben ezt kell tennem! Egy pillanatra sem éreztem azt, hogy a volán mögött ülve bármi is felesleges lenne, vagy hiányozna.
A lágy tapintású anyagok pedig csak rátettek egy lapáttal. Itt valóban finoman megmunkált részletekkel találkozunk, amik az elegancia mellett a sportosságot is felvonultatják. Ez a vezetés hangulatát is fokozza, és talán emiatt is annyira jó vezetni az Optima SW GT-t.
A nagy tér rengeteg opciót kínál a tárgyaink elhelyezésére, és ennek ezúttal is nagy hasznát vettem. De ez nemcsak rám volt igaz, hanem az utasaimra is, akik hátul a nagyobb fej-és lábtérnek hála a hosszabb utak során is komfortosan élvezhették magukat.
A hangulatról a 490 wattos Harman/Kardon prémim hangrendszer is gondoskodott a 8 hangszórójával, a külső erősítőjével és a Clari FiTM zene minőség kiigazításával. Én azokhoz a potenciális autóvásárlókhoz tartozom, akiknek különösen fontos a hangzás, mivel szeretem, ha az autóban a saját zenéim szólnak. A rendszer a magas hangoknál is jól végzi a dolgát, így a csomag ezen a területen is jelesre vizsgázott. Ha már technika, akkor említsünk pár szót a vezetéknélküli telefontöltés lehetőségéről is, ami egyre több prémium modellben kap helyet. A váltó előtt kialakított helyen a telefonunk nemcsak biztonságban van, de tölt is. A hátul lévők ugyanezt USB-s csatlakozókkal tehetik meg.
A csomagtér önmagában 552 litert kínál, ami elegendő egy utazáshoz, vagy egy nagyobb családi bevásárláshoz. A hátsó üléseket lehajtva már 1686 litert kapunk. A csomagtartó sínek közben gondoskodnak arról, hogy minden csomag a helyén maradjon. Ezzel együtt a biztonsági elválasztó háló is elérhető.
Nagy erő, sok fogyasztás, de megéri az árát
A csomagtérnél sokkal izgalmasabb az, amit maga a motortér rejt számunkra, hiszen egy 2 literes, 245 lóerős (!) egység kelti életre a kasztnit, amihez még hozzájön a szintén izmosabbnak mondható 353 Nm-es nyomaték. A benzines turbómotor önmagában egy igen erős összképet ad számunkra, és fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben nemcsak egy frissített erőforrásról van szó. A teljesen új szerkezet 1350-es fordulattól képes leadni a teljes nyomatékkészletet. És azt kell mondjam, ez a 245 lóerő, és a hozzá járó 353 Nm-es nyomaték itt-ott igencsak érezhető. Nyilvánvalóan ez elektronika-és kasztnifüggő is, de nem panaszkodhatunk. Ugyanez igaz a csomaghoz járó 6-sebességes automataváltóra is, ami a gyártótól megszokott ütemben végzi a dolgát. Még a komolyabb gázfröccsöknél sem tudtam igazán zavarba hozni, ugyanakkor ennek a rendszernek is megvannak a maga gyengeségei. Az azonban jól érezhető, hogy sokkal közelebb van egy magasabb prémiumhoz, mint egy túlárazott társához.
A kombi modell körülbelül 7,2 másodperc alatt éri el a 100 km/órát álló helyzetből, ami ebben a szegmensben kifejezetten jónak mondható. Tekintve, hogy egy családi autóról beszélünk, ez az érték normális használat mellett meggyőző. Ár-értékarányban pedig talán a legjobb, és nemcsak ezen a területen.
De vajon mit hallunk ebből a volán mögül? Az autó önmagában csendes, és a remek illesztéseknek hála semmilyen zavaró tényező nem rondít bele a képbe. Sőt, még a mesterséges „hangorkán” is kellemesnek mondható. A hangszórók rátesznek egy lapáttal, és aki imádja ezt, az a Sport módot gyakran használja, mert ott teljesen mások a hanghatások, mint például az ECO üzemmódban.
A Sport és az ECO üzemmód között nemcsak hangban drasztikus a különbség, hanem kezelhetőségben is. Sőt, a KIA mérnökei talán itt túl is lőttek a célon, mert a Sport módban az autó a legkisebb gázadásra is „idegbeteggé” válik. Az állítható futóművel ez még jó is lenne, de az autóban egyszerűen nincs annyi, amennyit sugallni akar. Kicsit olyan ez, mint amikor azt mondjuk, hogy világrekordot döntünk a 100-as sprinten, teljesen átlagos emberként, de az első 15 méter után rájövünk, hogy ez nem így megy…
A futómű alapból egy ideális szintre lett belőve, ami tökéletesen egyensúlyozza ki a kasztni nagyobb méretét, súlyát és erejét. Kellően feszes, tartja magát az úton, és kellemesen nyeli el az útvégeket.
És egy ilyen erősebb csomaggal vajon mekkora a fogyasztás? Adódik jogosan a kérdés… Ez az a pont, amikor be kell csuknunk a szemeinket, mert a tesztátlag 9,2 liter körül alakult, kombinálva a különböző módokat. Nyilván, ha mindenre odafigyelünk, és a napi használat nem tartalmazza a hosszabb utakat, akkor ezt le lehet vinni 8,5 liter körülire is, de még az is sok.
Ez egyértelműen az autó legnegatívabb pontja, még akkor is, ha a pakkot megközelítőleg 12 millió forintért vihetjük haza. A pénzünkért cserébe egy igen erős, formás, és rendkívül kényelmes, valamint igényesen, praktikusan kialakított 1,6 tonnás kombit kapunk, ami a kategóriájában valóban az egyik legjobb választás lehet. Az elérhető extrák szó szerint extráknak mondhatóak, így ha eltekintünk a kiugróbb fogyasztási értékektől, akkor az SW GT a család új kedvence lehet.
Galéria: Kia Optima SW GT teszt
