Mercedes GLC 220 d 4Matic Coupé: ilyen egy rendes főnök autója

Lehet fanyalogni, méltatlankodni a Daimler által vett irányon – amit évek óta megkezdtek az elsőkerekes paletta és a sokak által túlontúl egységes formanyelv bevezetésével -, de felesleges. Az eladások őket igazolják, elsősorban a sikeres kompakt paletta révén, és igen, futnak a BMW után abban a tekintetben, hogy X6- és X4-riválisokkal állnak elő, de a sztori jól pörög, egyelőre happy endnek tűnik a befejezés. A Mercedes tavaly átlépte a 2 milliós eladási küszöböt, évekkel korábban, mint azt prognosztizálták, és még a főnök – Dieter Zetsche – is beérte 7.6 millió eurós fizetéssel, holott 2015-ben még 9.7 milliót kapott. Hát nem rendes tőle?

Ami a GLC Coupét illeti, szó se róla, feltűnő figura a közúti tárborban, különösen a tesztautó a Jácint piros designo metállal. Nagyon jól áll neki a 19 colos, sötétszürke felni, amire Pirelli Scorpion gumikat húznak 235/55-ös méretben. A GLC némi túlzással egy ötajtós C-kupé emelt hasmagassággal, egyedül a hátulja vált ki némi hiányérzetet belőlem, kicsit befejezetlennek hat, vagy inkább túl egyszerűnek, nem vitték túlzásba a játékosságot, leszámítva a kis kacsafarkat a csomagtér peremén. Panaszkodjon, aki nem tudná megszokni, vagy ne tudna együtt élni vele. Ez egy jó kiállású kocsi.

A kabin sem fog szívrohamot okozni azoknak, akik ismerősek a Mercedes háza táján. Szép megmunkálás, igényes anyagok – steppelt műbőr ajtókárpit, hűvös fémek, fekete/fehér gyöngy designo Nappa bőrülések. Szemet gyönyörködtető és prémium, ahogy azt joggal várnánk el a majd 10 millió forintnyi extra bepakolása után. A fehér valóban átkozott kényes, cserébe emeli a hangulatot odabent, egyébként könnyen tisztítható, csak tényleg törődni kell vele.

Napfénytető, fűthető/hűthető ülések, 360 fokos kamera, Burmester hifi, hangulatvilágítás, és még számos kényelmi és biztonsági tétel a fedélzeten. Ami fontos, hogy jól is működnek, legyen szó az automata távfényről, vagy az aktív sávtartóról, ami illedelmesen jelzi, hogy tegyük szépen vissza a kezünket a volánra, hiába tartja ő a sávot, a tenyérnek a remek fogású kormányon a helye, ami kiszállás előtt illedelmesen visszahúzódik, megkönnyítve a távozást.

A helykínálat elöl bőséges, hátul a fejtérre lesz leghamarabb panasz – naná, elvégre kupé. Magam mögött (178 cm) kényelmes a lábtér, de a fejem már a tetőkárpittal találkozott egészségesnek hívott testtartás mellett. Nem mondom, azért így is kibírnék egy 200 kilométeres vidéki túrát hátul, ahol ugyanúgy gyönyörködni lehet a Burmester hangszóróiban, két pohártartót találunk a könyöklőben, és a levegő hőmérséklete is testre szabható a négyzónás klímával. A térérzet valójában rosszabb, mint amekkora a hely, köszönhetően a lejtős tetővonalnak és a fekete kárpitnak a plafonon.

Az ilyen magas SUV-k előnye, hogy jobban rálátunk a forgalomra, jobb a biztonságérzet, de a kupéformából eredően hátrafelé nem mondható el mindez, így ildomos beikszelni mindenféle tételt, ami a parkolást segíti. A kamera egyébként nem koszolódik hátul, az embléma alá van elrejtve, és csak a hátramenet kapcsolásakor bukkan fel. (Ugyanez az embléma szolgál a csomagtér feltárására is, ha nem a távirányítót választjuk.) A poggyásztér alaphelyzetben 500 literes, de magas peremen át kell megközelíteni, és könnyen koszosak lehetünk, ha valamiért be kell hajolni. Mindent a forma és a divat érdekében.

Szokás hangoztatni, hogy egy ilyen magas felépítésű kupéval is jókat lehet csapatni – talán igen, egészen addig, amíg nem kezd el kanyargóssá válni az útszakasz, szépen tűzdelve szűk ívekkel, netán egymást követő irányváltásokkal. Ezek a behemótok „közúti bombázók”, inkább egyenesfutók, semmint csípőjüket tekergető táncoslányok. Magasan van az üresen 1770 kilós GLC Coupé súlypontja, és habár a futómű hangolása elsősorban sportosan feszes és adaptív csillapítást is kapott, ettől ne legyenek tévképzeteink. Tempós kanyarban sem esik le az útról, mint egy részeg szumós, stabilan fordul a gép, de maradjunk eredeti rendeltetésénél, a közlekedésnél.

Száguldani már csak azért sem érdemes, mert a 2.1 literes, 170 lóerős dízelmotor a szükséges minimum a GLC Coupéhoz. Papíron 8.3 másodperc alatt van százon a 4.7 méter hosszú autó, végsebessége 210 km/h. A 9G-Tronic fantázianevű váltó kifinomult szerkezet, észrevétlenül és gyorsan pakol vissza akár négy fokozatot is autópályán, ha vissza akarjuk venni a korábbi tempót, és ügyesen gazdálkodik a 400 Nm nyomatékkal. Másrészt ezen az árszinten már elenyészőnek nevezhető az eggyel erősebb dízelmotor felára (250 d). Aki egy kicsit is határozottabb dinamikát vár el – gyakran jár országúton és lépkedne előre a kocsisorban – az mindenképp ruházzon be a 34 lóerővel izmosabb öngyulladósra plusz 400 ezerért.

Összességében egy kiegyensúlyozott és kényelmes túra(terep)kupé a GLC csapott változata, amibe önteni lehet az extrákat (a tesztautó 14 437 360 forintos alapára 23 266 400 forinton állapodott meg). Fogyasztása mérsékelt a maga 8.1 literes átlagával, figyelembe véve a télies körülményeket, a nagy homlokfelületet, önsúlyt, és 4Matic hajtást.