Csillagok háborúja: Mercedes E 220 d és C 250 Coupé

E, mint egyenforma. E, mint esszencia. És még folytathatnánk a sort. Tény - lehet vitatkozni vele, szeretni vagy nem szeretni -, a Mercedes kimaxolja a márkaarculatban rejlő lehetőségeket, tehát nagyon egy kaptafára készülnek a legfontosabb típusok, de mint mindig, majd a piac és a közönség dönt erről. Pár napig én is folyamatosan azt hittem, hogy egy C-osztály felé közelítek, ami nemcsak azt jelenti, mennyire hasonlít a kistestvérre, hanem azt is, a forma mennyire jól palástolja el a 4923 milliméteres hosszt és az 1852 milliméteres szélességet. Könnyebb, merevebb, mint az előd, cw-értéke akár 0,23 is lehet, amivel első a kategóriában.

Nem is olyan rég a Ponton ívét idézték fel a hátsó sárvédőben, addig az új E-osztály csak előre tekint, és a jövőbe mutat. Ugyanez a filozófia érvényesül az utastérben is: óriási digitális kijelző a sofőr előtt, ami egészen a műszerfal közepéig nyúlik, több részből áll, a tartalmat pedig kedvünkre szabhatjuk, attól függően, mi élvez prioritást számunkra. (Comfort, Progressive és Sport stílusok közül választhatunk a megjelenítésben.) A kormányon két érintőfelület kapott helyet: egy jobb, egy pedig bal oldalt, így az ujjbegyeink is kedvükre kalandozhatnak és babrálhatnak. Bal oldalon a bal oldali, jobb oldalon a jobb képernyőn barangolhatunk. Apróság, de a Mercedes megalkotta a kedvenc ablakemelőimet, gondoltam szólok. Minden részlet gondoskodásról és odafigyelésről árulkodik, legyen szó a finoman mozgó kis kapcsolókról az ajtóbehúzókban.

Igényel némi megszokást a menü és az infotainment kezelése, kíváncsi vagyok, hogy az E-osztályt (újonnan) vásárlók mennyire lesznek fogékonyak a „kavalkádra”, tekintettel azok átlagéletkorára. Jó hír, hogy a legfontosabb funkciók gyorsan, a menüben történő kalandozás nélkül elérhetőek, feliratos gombot kaptak középen, én sem voltam gondban, amikor első indulás előtt gyorsan magamra kellett szabnom a legfontosabb paramétereket. Hely bőséggel, az ülések fenséges kényelemmel kényeztetnek, röviden összefoglalva: izmos léptekkel vágtat az E-osztály a nagytestvér, az S-osztály nyomában. Gyorsan túlesnék az egyetlen negatívumon a kocsival kapcsolatban: a csomagtér bővítésekor az üléstámlák hiába dönthetőek hátulról, azok mégsem dőlnek előre, így kézzel kell befejezni a műveletet.

A Mercedes mindent belepakolt az új E-osztályba, amit manapság tud, egyfajta technológiai kirakatként szolgál. A hazai bemutató során részletesen írtunk ezekről, elég most annyi, ha felelevenítjük, hogy például baleset esetén felkészíti a fülünket a várható hanghatásra, NFC-képes telefon révén a készülékről irányíthatjuk az autót, parkolhatunk be vele úgy is, hogy nem foglalunk helyet benne. Megfelelő országban magától vált sávot, előz, és még számos olyan funkcióval bír, hogy csak a lista végigböngészésétől elfárad az ember. Mikor kivettem a kesztyűtartóból a tesztautó konfigurációját, a bőség zavara tárult elém, gyorsan vissza is tettem.

Helyette váltókar D-be, Comfort állás, irány az autópálya! Ha választanom kéne egy autót, amivel teljesíteném a Budapest-München-Budapest útvonalat váltósofőr nélkül, akkor az E-osztály lenne az. Süketszoba, vagy ha jobban tetszik: Sigmund Freud rendelője bőrkanapéval, ahol olyan tudatállapotba kerülünk, amiből talán sosem akarunk visszatérni. A volán kellően puha, kis erőfeszítést igényel Comfortban, de precízen végzi a dolgát, a kilencsebességes automata – amit a Mercedes fejlesztett és maga is gyárt – viccesen alacsonyan tartja az 1950 köbcentis dízel fordulatát 130-nál (1500-on). Méreteit meghazudtolóan jól lehet manőverezni az E-osztállyal, az Airmatic légrugós futómű pedig elhiteti velünk, hogy az úthiba ismeretlen fogalom az autózásban.

Néha, valahonnan a távolból halkan beszűrődik, ahogy dolgoznak (dolgozhatnak?) a kerekek és az elöl-hátul többlengőkaros futómű elemei, de mindebből semmit sem érzünk. Az egyturbós motor 194 lóerős, 400 Nm nyomatékot küld a hátsó tengelyre 1600 és 2800 fordulat között, így 7.3 másodperc alatt van százon, 240 km/ó a vége. A bolygóműves automata hírből sem ismeri a hektikus váltásokat és idegességet: észrevétlenül teszi a dolgát, mindig a megfelelő fokozat áll készen, ezeknek is betudható, hogy az üresen 1680 kilós limuzin beérte 6 literrel száz kilométeren.

Keveset kér, de sokat kell adni érte: a 13 383 640 forintos listaárat pár pipával akár duplázhatjuk is. (A tesztautó esetében 24 400 000 forintig szaladt a ceruza.) És ez egy négyhengeres dízel, további 3 millióba kerül, ha kettővel növelnénk a hengerek számát. Amire maximum presztízsből van szükség, mert a 220 d tökéletes választás a motortérbe. A Mercedes-Benz nagyon gyúrt a W213-as sorozatra, ami minden porcikáján érződik.

 

Azt, hogy mennyire jól fogy az új E-osztály, és mennyire várta a közönség, a júliusi statisztika is mutatja: a Daimler 163 770 járművet adott el világszerte a nyári hónapban, ami új rekord, a legnépszerűbb modellek között van a limuzin és kombi kivitel. Ola Källenius, sales és marketing felelős elmondta, az E-osztály limuzin „rendkívül népszerű az ügyfelek körében”.

Elnöki ügy – C 250 Coupé

Miközben a Városligetben araszoltam a forgalommal - útban a Hungaroringre -, egyszer csak elhúzott mellettem a bordó kupé rendőri felvezetéssel. A pálya parkolójában megnéztem, ki kapta meg a flottából a 31. Magyar Nagydíj hétvégéjére: a FOM elnöke. Ha neki megfelel, akkor én sem fogok panaszkodni - Miért is tenném? -, ugyanis én következtem a sorban pár nappal később.

A C Coupé is viseli az egyenruhát, hátulról egy összenyomott S kupénak hat. Dögös szín, AMG csomag, keret nélküli ablakok, nagy kerék, szóval minden adott, ami feltétel a sikeres fellépéshez. A kupé hirdeti, hogy tulajdonosa mindent a formának rendel alá, vállalja a kevesebb ajtóval járó kompromisszumot, azt, hogy hátra nehézkesebb a bejutás, habár az első ülés mindent megtesz, hogy megkönnyítse a dolgot: elektromos siklik előre, majd újra felveszi a programozott állást. A biztonsági övet kis kar nyújtja oda nekünk, tehát kényeztet, ahol csak tud. A 400 literes csomagtér fedelével sem kell bajlódni, elektromotor mozgatja helyettünk, tehát valóban „nagy” a kis kupé.

Légrugós futómű ebbe is került, a szedánhoz képest alapból 15 millivel lejjebb van a kasztni, de az Airmaticnak köszönhetően gombnyomásra 25 millivel lehet megemelni, ha rázós útszakaszhoz érünk. Az E-ben nem volt Burmester hifi, de a kupéban igen: 13 hangszóró, 530 Watt összteljesítmény és kilenccsatornás erősítő alkotja a koncerttermet, külön kiemelve a gyönyörű megmunkálású hangszórókat az első ajtókban.

Amilyen kifinomult belül a kőrisfa betéttel és kerek légbeömlőivel, annyira higgadt menet közben a C 250 Coupé. A kétliteres, sornégyes benzines halkan kel életre, a mutatók végigszaladnak a skálán, miközben piros csíkot hagynak maguk után. 211 lóerő 5500-nál, 350 Nm 1200-4000 fordulat között, gyári adatok szerint 6.9 másodperc alatt százon, végsebessége pedig 250 km/óra. Impozáns adatok, de valahogy nem csábít száguldozásra, sokkal inkább egy túrakupé sportos beütéssel.

 

A hétsebességes automata néha előszeretettel forgatja a kelleténél jobban az erőforrást, a gyors visszaváltásokat sem kedveli, ezen Sport+ állásban lehet változtatni valamelyest, ilyenkor a váltófülekkel is szívesebben játszik az ember. A kormányzás közvetlen és precíz, az elöl lyuggatott féktárcsák hatásosan lassítják az üresen 1420 kilós kupét.  A 19 collos, defekttűrő, és élvédővel ellátott Pirellik éreztetik hatásukat, ha keresztbordákon hajtunk át, az egymást követő talajhullámok megdolgoztatják az egyébként rendkívül kényelmes, többlengőkaros futóművet.

Az elnök úr szolgálati autója 12 968 820 forint listaáron, 21.8 millió a tesztautó konfigurációjában. Kénytelen vagyok párhuzamot vonni, pedig tudom, hogy helytelen, mert két teljesen más kategória az E-osztály és a C Coupé, de akkor is megteszem: sokkal inkább érzem jogosnak a nagytestvér árát. Mindenképp „több autót” és valahogy „autóbb autót” kapunk a pénzünkért. Talán nem véletlen, hogy az E szélvédőjében az alapító neve teszi fel a pontot az i-re.

A maga nemében mindkettő tökéletes, nagyon eltérő közönséget és vevőket céloznak meg. Egy biztos: a C Coupé nem fog taxiként visszaköszönni az utcákon, már csak a 7.5 literes átlag miatt sem, ami egyébként abszolút elfogadható érték.