Képzeld el, hogy lemész a garázsba – mondjuk tehetős család sarjaként -, és két vadonatúj Mercedes-Benz néz veled farkasszemet. Ábrázatuk meglehetősen hasonlít, hiszen a stuttgartiak csúcsra járatják az öntőformát az elmúlt években, de az egyik egy kényelmes utazólimuzin, a másik egy tüzes, bordó túrakupé. Vidd először a 220 d-t, úgyis „pályázni” kell, vár az EFOTT VIP karszalaggal!

E, mint egyenforma. E, mint esszencia. És még folytathatnánk a sort. Tény - lehet vitatkozni vele, szeretni vagy nem szeretni -, a Mercedes kimaxolja a márkaarculatban rejlő lehetőségeket, tehát nagyon egy kaptafára készülnek a legfontosabb típusok, de mint mindig, majd a piac és a közönség dönt erről. Pár napig én is folyamatosan azt hittem, hogy egy C-osztály felé közelítek, ami nemcsak azt jelenti, mennyire hasonlít a kistestvérre, hanem azt is, a forma mennyire jól palástolja el a 4923 milliméteres hosszt és az 1852 milliméteres szélességet. Könnyebb, merevebb, mint az előd, cw-értéke akár 0,23 is lehet, amivel első a kategóriában.

Nem is olyan rég a Ponton ívét idézték fel a hátsó sárvédőben, addig az új E-osztály csak előre tekint, és a jövőbe mutat. Ugyanez a filozófia érvényesül az utastérben is: óriási digitális kijelző a sofőr előtt, ami egészen a műszerfal közepéig nyúlik, több részből áll, a tartalmat pedig kedvünkre szabhatjuk, attól függően, mi élvez prioritást számunkra. (Comfort, Progressive és Sport stílusok közül választhatunk a megjelenítésben.) A kormányon két érintőfelület kapott helyet: egy jobb, egy pedig bal oldalt, így az ujjbegyeink is kedvükre kalandozhatnak és babrálhatnak. Bal oldalon a bal oldali, jobb oldalon a jobb képernyőn barangolhatunk. Apróság, de a Mercedes megalkotta a kedvenc ablakemelőimet, gondoltam szólok. Minden részlet gondoskodásról és odafigyelésről árulkodik, legyen szó a finoman mozgó kis kapcsolókról az ajtóbehúzókban.

Mercedes-Benz E220 d Teszt

Igényel némi megszokást a menü és az infotainment kezelése, kíváncsi vagyok, hogy az E-osztályt (újonnan) vásárlók mennyire lesznek fogékonyak a „kavalkádra”, tekintettel azok átlagéletkorára. Jó hír, hogy a legfontosabb funkciók gyorsan, a menüben történő kalandozás nélkül elérhetőek, feliratos gombot kaptak középen, én sem voltam gondban, amikor első indulás előtt gyorsan magamra kellett szabnom a legfontosabb paramétereket. Hely bőséggel, az ülések fenséges kényelemmel kényeztetnek, röviden összefoglalva: izmos léptekkel vágtat az E-osztály a nagytestvér, az S-osztály nyomában. Gyorsan túlesnék az egyetlen negatívumon a kocsival kapcsolatban: a csomagtér bővítésekor az üléstámlák hiába dönthetőek hátulról, azok mégsem dőlnek előre, így kézzel kell befejezni a műveletet.

A Mercedes mindent belepakolt az új E-osztályba, amit manapság tud, egyfajta technológiai kirakatként szolgál. A hazai bemutató során részletesen írtunk ezekről, elég most annyi, ha felelevenítjük, hogy például baleset esetén felkészíti a fülünket a várható hanghatásra, NFC-képes telefon révén a készülékről irányíthatjuk az autót, parkolhatunk be vele úgy is, hogy nem foglalunk helyet benne. Megfelelő országban magától vált sávot, előz, és még számos olyan funkcióval bír, hogy csak a lista végigböngészésétől elfárad az ember. Mikor kivettem a kesztyűtartóból a tesztautó konfigurációját, a bőség zavara tárult elém, gyorsan vissza is tettem.

Mercedes-Benz E220 d Teszt

Helyette váltókar D-be, Comfort állás, irány az autópálya! Ha választanom kéne egy autót, amivel teljesíteném a Budapest-München-Budapest útvonalat váltósofőr nélkül, akkor az E-osztály lenne az. Süketszoba, vagy ha jobban tetszik: Sigmund Freud rendelője bőrkanapéval, ahol olyan tudatállapotba kerülünk, amiből talán sosem akarunk visszatérni. A volán kellően puha, kis erőfeszítést igényel Comfortban, de precízen végzi a dolgát, a kilencsebességes automata – amit a Mercedes fejlesztett és maga is gyárt – viccesen alacsonyan tartja az 1950 köbcentis dízel fordulatát 130-nál (1500-on). Méreteit meghazudtolóan jól lehet manőverezni az E-osztállyal, az Airmatic légrugós futómű pedig elhiteti velünk, hogy az úthiba ismeretlen fogalom az autózásban.

Mercedes-Benz E220 d Teszt

Néha, valahonnan a távolból halkan beszűrődik, ahogy dolgoznak (dolgozhatnak?) a kerekek és az elöl-hátul többlengőkaros futómű elemei, de mindebből semmit sem érzünk. Az egyturbós motor 194 lóerős, 400 Nm nyomatékot küld a hátsó tengelyre 1600 és 2800 fordulat között, így 7.3 másodperc alatt van százon, 240 km/ó a vége. A bolygóműves automata hírből sem ismeri a hektikus váltásokat és idegességet: észrevétlenül teszi a dolgát, mindig a megfelelő fokozat áll készen, ezeknek is betudható, hogy az üresen 1680 kilós limuzin beérte 6 literrel száz kilométeren.

Keveset kér, de sokat kell adni érte: a 13 383 640 forintos listaárat pár pipával akár duplázhatjuk is. (A tesztautó esetében 24 400 000 forintig szaladt a ceruza.) És ez egy négyhengeres dízel, további 3 millióba kerül, ha kettővel növelnénk a hengerek számát. Amire maximum presztízsből van szükség, mert a 220 d tökéletes választás a motortérbe. A Mercedes-Benz nagyon gyúrt a W213-as sorozatra, ami minden porcikáján érződik.

 

Mercedes-Benz E220 d Teszt

Azt, hogy mennyire jól fogy az új E-osztály, és mennyire várta a közönség, a júliusi statisztika is mutatja: a Daimler 163 770 járművet adott el világszerte a nyári hónapban, ami új rekord, a legnépszerűbb modellek között van a limuzin és kombi kivitel. Ola Källenius, sales és marketing felelős elmondta, az E-osztály limuzin „rendkívül népszerű az ügyfelek körében”.

Mercedes-Benz C250 Coupé Teszt

Elnöki ügy – C 250 Coupé

Miközben a Városligetben araszoltam a forgalommal - útban a Hungaroringre -, egyszer csak elhúzott mellettem a bordó kupé rendőri felvezetéssel. A pálya parkolójában megnéztem, ki kapta meg a flottából a 31. Magyar Nagydíj hétvégéjére: a FOM elnöke. Ha neki megfelel, akkor én sem fogok panaszkodni - Miért is tenném? -, ugyanis én következtem a sorban pár nappal később.

A C Coupé is viseli az egyenruhát, hátulról egy összenyomott S kupénak hat. Dögös szín, AMG csomag, keret nélküli ablakok, nagy kerék, szóval minden adott, ami feltétel a sikeres fellépéshez. A kupé hirdeti, hogy tulajdonosa mindent a formának rendel alá, vállalja a kevesebb ajtóval járó kompromisszumot, azt, hogy hátra nehézkesebb a bejutás, habár az első ülés mindent megtesz, hogy megkönnyítse a dolgot: elektromos siklik előre, majd újra felveszi a programozott állást. A biztonsági övet kis kar nyújtja oda nekünk, tehát kényeztet, ahol csak tud. A 400 literes csomagtér fedelével sem kell bajlódni, elektromotor mozgatja helyettünk, tehát valóban „nagy” a kis kupé.

Mercedes-Benz C250 Coupé Teszt

Légrugós futómű ebbe is került, a szedánhoz képest alapból 15 millivel lejjebb van a kasztni, de az Airmaticnak köszönhetően gombnyomásra 25 millivel lehet megemelni, ha rázós útszakaszhoz érünk. Az E-ben nem volt Burmester hifi, de a kupéban igen: 13 hangszóró, 530 Watt összteljesítmény és kilenccsatornás erősítő alkotja a koncerttermet, külön kiemelve a gyönyörű megmunkálású hangszórókat az első ajtókban.

Amilyen kifinomult belül a kőrisfa betéttel és kerek légbeömlőivel, annyira higgadt menet közben a C 250 Coupé. A kétliteres, sornégyes benzines halkan kel életre, a mutatók végigszaladnak a skálán, miközben piros csíkot hagynak maguk után. 211 lóerő 5500-nál, 350 Nm 1200-4000 fordulat között, gyári adatok szerint 6.9 másodperc alatt százon, végsebessége pedig 250 km/óra. Impozáns adatok, de valahogy nem csábít száguldozásra, sokkal inkább egy túrakupé sportos beütéssel.

 

Mercedes-Benz C250 Coupé Teszt

A hétsebességes automata néha előszeretettel forgatja a kelleténél jobban az erőforrást, a gyors visszaváltásokat sem kedveli, ezen Sport+ állásban lehet változtatni valamelyest, ilyenkor a váltófülekkel is szívesebben játszik az ember. A kormányzás közvetlen és precíz, az elöl lyuggatott féktárcsák hatásosan lassítják az üresen 1420 kilós kupét.  A 19 collos, defekttűrő, és élvédővel ellátott Pirellik éreztetik hatásukat, ha keresztbordákon hajtunk át, az egymást követő talajhullámok megdolgoztatják az egyébként rendkívül kényelmes, többlengőkaros futóművet.

Mercedes-Benz C250 Coupé Teszt

Az elnök úr szolgálati autója 12 968 820 forint listaáron, 21.8 millió a tesztautó konfigurációjában. Kénytelen vagyok párhuzamot vonni, pedig tudom, hogy helytelen, mert két teljesen más kategória az E-osztály és a C Coupé, de akkor is megteszem: sokkal inkább érzem jogosnak a nagytestvér árát. Mindenképp „több autót” és valahogy „autóbb autót” kapunk a pénzünkért. Talán nem véletlen, hogy az E szélvédőjében az alapító neve teszi fel a pontot az i-re.

A maga nemében mindkettő tökéletes, nagyon eltérő közönséget és vevőket céloznak meg. Egy biztos: a C Coupé nem fog taxiként visszaköszönni az utcákon, már csak a 7.5 literes átlag miatt sem, ami egyébként abszolút elfogadható érték.

Forrás: Auto-Live

Légy a részese valami nagy dolognak

Mercedes-Benz C250 Coupé Teszt