Üdítően nem német és vállaltan más a Megane. Voltak csődbe ment próbálkozások, például a Fiat a Stilóval akart germanizálódni, míg a Renault merész utat járt a Megane második generációjával, a nagy bukásnak bizonyuló Avantime kicsinyített másával. Na de ez itt, kérem, a negyedik generáció, ez teljesen más történet. Merész, mégsem öncélú, vagány a mindent körbefutó és túltengő LED-ekkel (Edge Light), és elöl akkora emblémát hord a krómcsíkok és bátran domborított motorház ölelésében, mintha cégér lenne egy több évszázados múltra visszatekintő bordeaux-i pincészet kovácsolt vas kapuja felett. Ordítja, hogy Renault, büszke rá, nincs rejtegetnivalója.

Szépen megmunkált és formás lemezek kívül, minőségi hatást keltő és tágas utastér belül. Az utasokat látványos és kényelmes ülések várják duplarétegű szivacsozással, habár kicsit magas pozícióban ülünk a volán mögött. Puha és finom tapintású anyagok vesznek körbe, a kezelőszervek működése is odafigyelést sugall. Jó érzés simogatni a Megane belsejét, mintha egy buja francia diáklánnyal ismerkednénk a bódult éjszakában. Azért akad egy-két baki is: a 100 ezerbe kerülő színes HUD műanyag plexije zavaró, nyugodtan hagyjuk le az extralistáról. A bajuszkapcsolóról történő audiovezérlés külön történet, a forgótárcsás állomásváltás hab a tortán. Ehhez képest apróság, hogy a tempomat és sebességszabályozó kapcsolója a középkonzolon kapott helyet.

Vissza a pozitívumokhoz! Gazdagon szórták odabent a krómozást, kellemes fogású, jó formájú a bő...