A Hyundai szingapúri EV-gyárának belső jelenetei egy távoli utópisztikus jövőre emlékeztetnek. Spot, a Boston Dynamics robotkutyája minőségi ellenőrzéseket végez, autonóm robotkarok aprólékosan csavaroznak csavarokat és szerelik be az ablaktörlőket, önvezető földi járművek pedig alkatrészeket és autókat szállítanak a gyár különböző területeire.

Ennyi autonóm hardver mellett az emberi jelenlét nem meglepően kevés. A feladatok hatvan százalékát robotok végzik - mondta egyik munkatársunk, aki a múlt hónapban látogatást tett a szingapúri üzemben, testvércsatornánk egyik cikkében. Az évi 30 000 jármű gyártásához pedig mindössze 100 munkás szükséges.

Ez nem egy tipikus autógyár. Ez egy "mikrogyár", állapította meg a Wall Street Journal. Célja, hogy újra feltalálja a gyártást azáltal, hogy a hagyományos gyártósorok helyett egy "cellában" építi az autókat. Érdekes módon a Hyundai mikrogyára, ahogy a neve is mutatja, jóval kisebb, mint a hagyományos autógyárak.

A Tesla texasi Gigafactory-jának alapterülete például 100 futballpályának felel meg, és évente több mint 250 000 EV gyártására képes. A Hyundai szingapúri üzeme, amely az Ioniq 5  Dél-Koreán és Indonézián kívül az Ioniq mindössze három gyártási bázisának egyike, ennél jóval kisebb, éves gyártási kapacitása pedig mindössze 30 000 autó.

Egy összeszerelősoron jellemzően egy járművet lépésről lépésre állítanak össze, miközben az egy futószalagon vagy egy sor olyan állomáson halad, amelyek egy adott feladatra specializálódtak, mint például a motor, a műszerfal vagy az ülések beszerelése. Emberek és robotok együtt dolgoznak e feladatok elvégzésében. A Hyundai cellás modellje alapvetően nem különbözik jelentősen a megszokottól, de nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé.

A cellákban a robotok beszerelik az autó alkatrészeit, mielőtt a következő zónába lépnének. A legfontosabb különbség az, hogy a cellákat konkrét utasításokkal lehet programozni, egészen az ugyanazon autó különböző változatainak alkatrészeinek beszerelésétől kezdve, vagy egy teljesen más modellen való munkáig. A hagyományos összeszerelősorok hasonló alkalmazkodóképességéhez jelentős átalakításra lenne szükség.

A szingapúri üzem azonban inkább technológiai bemutató, és úgy tűnik, hogy városi területekre szabták, ahol a hely szűkös. Nem valószínű, hogy a gyártást egyhamar forradalmasítani fogja - különösen nem az Egyesült Államokban, miután a nyár tele volt autóipari sztrájkkal, ahol a munkások hangot adtak félelmeiknek, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia elveszik a munkájukat.

Ez jogos aggodalom, és különösen megdöbbentő, hogy egy olyan gyár, amely évente 30 000 elektromos járművet képes gyártani, mindössze 100 embert foglalkoztat. Mivel az iparág világszerte egyre inkább a mesterséges intelligencia és az automatizálás felé mozdul el a hatékonyság növelése és a költségek csökkentése érdekében, ezt a területet mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni.