Az EU vizsgálni kezdte, kaptak-e olyan állami támogatást a kínai autógyártók, ami igazságtalan előnyt jelent a nyugati gyártókkal szemben – vélhetően a legtöbb olvasónak nem kell tanulmány ennek megválaszolására. A New York Times új cikke azonban rávilágít, mekkora előnyből indulnak a kínai márkák, ha autóik árazásáról van szó.

A cikk leglátványosabb felfedezése, hogy a Nio minden egyes autóján 35 ezer dollárt, azaz több mint 12 millió forintot bukik. Ha ekkora veszteséggel is fenntarthatóak tudnak maradni, akkor bizony van félnivalója az európai cégeknek.

A Times azt írja, a kínai államtól kapott támogatásnak hála a Nio a hatalmas veszteségek mellett is tud növekedni, 2020-ban, amikor elfogyott a pénzük, 24%-os tulajdonrészt vásárolt egy helyi bank és erre ráduplázott egy állami tulajdonú bank is 1,6 milliárd dolláros támogatással. Mindeközben vannak nyereséges kínai gyártók is, a BYD profitja megduplázódott, 1,5 milliárd dollár volt az év első felében.

Ráadásul a Nióhoz hasonló gyártóknak a gyártás költségei is sokkal kevesebbet nyomnak a latba, a lap szerint negyedannyit sem keres egy átlag kínai autógyár munkása, mint az Egyesült Államokban. A kutatók vizsgálták a BYD Seal villanyautót is és arra jutottak, 35%-kal kevesebbe kerül legyártani, mint a VW ID.3-at.

Amikor a japán ipar átvette a globális motorkerékpár-kereskedést a 60-as és 70-es években, majd az amerikai autópiacot a 90-es évekre, az akkor durvának tűnt, de a kínai állammal a piros sarokban az előttünk álló villanyautó-háborúhoz képest ez babazsúrnak fog tűnni.