A gumigyártók már jó ideje beszélnek arról, mennyire hasznosak a levegőtlen gumik, amikkel defekt veszélye nélkül lehet akadályokon átgázolni. De miért nincsenek akkor az utakon? A Donut Media ennek megválaszolására a Michelin Tweeleket vetett össze mai közúti gumikkal és százéves abroncsokkal, hogy bemutassák, meddig jutott a technológia és merre tart a jövőben.
A három szettet egy sor tesztnek alávetik, mégpedig egy Mazda MX-5 Miata segítségével, amire először is fel kellett volna tenni a gumikat. A probléma annyi, hogy a Miata jelenleg 22 colos gumikon megy, míg a százévesek 30 colosak és a Tweelek is túl nagynak bizonyultak, hogy beférjenek a kerékív alá.
Ennek érdekében végül kibővítették a tengelyt, mégpedig sokkal, de végül találtak egy megoldást, amivel mind a három szett felfért és elég erősnek bizonyult a kemény tesztekhez. De már ez is egy jel magában, és nem arról beszélünk, hogy nevetségesen néz ki így a Miata. A Tweel és a százéves gumik azért ekkorák, mert nem aszfaltra, hanem vagy földutakra tervezték őket.
Ez annyit tesz, hogy a modern gumik jobban teljesítettek a fékteszten, az oldalsó tapadásteszten és a gyorsulási teszten, de a jövőbeni és a múltbeli gumik is közel voltak. A Tweel igazi gyengesége, a túlmelegedés, gyorsan előkerül.
A gumikat kitöltő poliuretán rétegek nem vezetik el olyan jól a hőt, mint a levegő a felfújt abroncsokban, így gyorsan túlmelegednek, jelenleg ez tűnik a legnagyobb akadálynak a levegőtlen gumik közutakra vitelében. Legalább a szögeslécen áthajtva egyben maradt, bizonyítva, hogy olyan szívós, amilyennek látszik.
További Mazda-hírek
