"Nem egy szupermotort tettünk egy olyan autóba, amely már eleve egy SUV volt, hanem a V12-es motor köré egy olyan autót építettünk, amely nagyobb, sokoldalúbb és praktikusabb, mint a többi Ferrari". Ezek nem a maranellóiak hivatalos szavai, és talán úgy hangzanak, mint azok a klasszikus mondatok, amelyeket egy új autó bemutatásakor használnak.
A Ferrari Purosangue lelkét azonban jól összefoglalja a fenti kijelentés. Egy számot is előrebocsátok, az 1,59 méteres karosszériamagasságot, amelyből kiindulva mindjárt megértjük, milyen autó a Purosangue, a történelem első négyajtós és négyüléses Ferrarija, amely határozottan kényelmesebb, mint más "2+2-es" Ferrarik, például az első Ferrari FF és a Ferrari GTC4 Lusso.
De mik a műszaki sajátosságai egy ilyen fontos autónak egy olyan márka számára, mint a Ferrari? Ebben a cikkben tárgyaljuk őket.
A bemutató cikkünkben a Ferrari Purosangue minden jellemzőjét megtalálod, de most azokat a tulajdonságokat emeljük ki, amelyek ennek a "magas" autónak nemcsak a Ferraritól elvárható teljesítményt, hanem a "megfelelő" érzést is megadják.
Mint mondtuk, a Ferrari Purosangue 159 centiméter magas, egy Lamborghini Urus 1,64 méter, egy Aston Martin DBX 1,68 méter. Mondjuk úgy, hogy a telivér sziluettje inkább crossover, mint SUV, pedig nem néhány centivel több vagy kevesebb határozza meg az autó személyiségét. És azt is vegyük figyelembe, hogy az ilyen típusú emelt hasmagasságú autókból mára napjaink grand tourerjei lettek.
A karosszéria mindenesetre magasabban van a talajtól, mint egy klasszikusabb négyüléses, négyajtós sportlimuziné. Ez fontos, mert a súlypont határozza meg a gyorsulást, és így azokat az erőket, amelyek meghatározzák az autó közúti viselkedését: a gördülést kanyarodáskor, a billenést fékezéskor és gyorsításkor, a forgási tehetetlenséget, amelyek meghatározzák - dióhéjban - az alulkormányzottságot vagy a túlkormányzottságot és általában egy autó agilitását. A Ferrari mérnökei erre alapozták a Purosangue tervezését.
Emlékeztek az Alfa Romeo Stelvio-ra? Ott és most is arról beszél a gyártó, hogy a gurulás érzékelése alacsonyabb, mint egy SUV-nál, hogy az autótípushoz képest nem mindennapi kormányzási sebességet képes kezelni. Nem meglepő módon a Stelvio projekt tervezői közül sokan a Ferraritól érkeztek.
A Purosangue felfüggesztése is arra irányult, hogy az autó úgy "működjön", mintha közelebb lenne a talajhoz. Aktív felfüggesztésekről van szó, és más hasonló, elektronikusan állítható rendszerekhez képest úgy vannak kialakítva, hogy minden egyes hidraulikus lengéscsillapító egy nagy sűrűségű, háromfázisú elektromos motorral működik együtt (ezeket kifejezetten a Ferrari fejlesztette ki), amely nagyobb sebességgel és pontossággal vezérli a karosszéria mozgását.
A rendszer neve Multimatic TASV (True Active Spool Valve), és a 48 V-os tápfeszültséggel működő motorok közvetlenül a hidraulikus lengéscsillapító rudakra hatnak a jobb reakciókészség érdekében. Mi több, a rendszer minden egyes felfüggesztésen gyorsulásmérőkkel és helyzetérzékelőkkel van felszerelve, hogy együttműködjön más elektronikus menetirányító rendszerekkel, például a most 8.0-s verzióban lévő Side Slip Control (SSC) rendszerrel, amely a modern Ferrariknál arról híres, hogy még a tapadásvesztést is látványossá és kezelhetővé teszi túlkormányzottság esetén.
Más szóval, az imént ismertetett felfüggesztés jellemzőinek köszönhetően a Ferrari Purosanguén a gumiabroncsok és az út között ható erők a sokkal alacsonyabb sportkocsikhoz hasonlíthatók.
Az új Ferrari súlypontjának a talajtól mért távolságát ráadásul a karosszéria és a mechanika építéséhez használt anyagok révén is csökkentették: a karosszéria nagy szilárdságú acélt, ragasztóanyagot és alumíniumot alkalmaz, amelyből a motorháztetők is készülnek, míg a tető szériafelszerelésként szénszálas, akárcsak a kerékjárati ívek; a nyolcfokozatú duplakuplungos sebességváltó száraz olajteknős, ami lehetővé tette, hogy az autó súlypontját 1,5 cm-rel lejjebb helyezzék, ez pedig további előnyökkel jár.
Még mindig a vezetési élményt meghatározó méretekről - a távolságokról, az arányokról - szólva meg kell jegyezni, hogy az elöl elhelyezett szívó V12-es motor gyakorlatilag középre került, a sebességváltó hátra, és a motor előtt egy PTU (erőátviteli egység, amelyet a Ferrari GTC4 Lussótól örököltek) került elhelyezésre az összkerékhajtás érdekében. Így a Purosangue súlya 49:51 arányban oszlik meg a hátsó rész javára. A háromméteres tengelytávot figyelembe véve az autó agilitásának javítása érdekében négykerék-kormányzást kapott.
Röviden, a Purosangue magassága központi szerepet játszott a Ferrari mérnökei által az útfekvés tekintetében végzett mérlegelésekben. Akárcsak a sofőrülés helyének meghatározása, amely nyilvánvalóan távolabb van a talajtól, mint a maranellói autóknál megszokott, de azon dolgoztak, hogy a vezető közel legyen az autó "alvázához", és ennek megfelelően határozták meg a pilótafülke egyéb ergonómiai alapjait.
Ezek a kulcselemek határozták meg a Purosangue felépítését, amelynek minden más Ferrarinál magasabb autónak kellett lennie, miközben izgalmasságban a maranellóiak többi sportautójával egy szinten kellett maradnia. És hogy sikerült-e? Ez majd kiderül a teszteken.
Az Alfa Romeo bejelentette, hogy egy új, belső égésű motoros sportkocsit tervez piacra dobni. A hír sokakkal együtt minket is lázba hozott, így megpróbáltuk elképzelni, hogy nézhet majd ki az újdonság, itt lehet megnézni.
További Ferrari-hírek
