A 90-es évek egyik legnagyobb Ferrarija volt, sikerült rátalálni egy kifejezetten jó állapotban lévő darabra.

A Ferrari közúti és versenyautók tucatjait gyártotta le hosszú, bámulatos történelme folyamán és az F50-es az egyik legjobban eltalált, tökéletesen ötvözi a cég versenysportbeli potenciálját, részletekre való párját ritkító odafigyelésüket, illetve a személyautók iránt mutatott szenvedélyüket.

Talán a motorja a legfigyelemreméltóbb aspektusa: Míg az őt megelőző F40-ben egy 2,9-literes, biturbós V8-as volt, az F50 emelte a tétet egy V12-es szívómotorral. De nem akármilyennel: az F50 4,7-literes egysége az 1990-es Ferrari 541-es forma-1-es autó 3,5-literes erőforrásából lett fejlesztve, és a Ferrari 333 SP-ben is felhasználták 4,0-literes formában, egy évvel az F50 gyártásának megkezdése előtt.

Az F50-esre szabott változat szívócsöve karbonnal megerősített polimerből volt, könnyűsúlyú alumínium hengerfejekkel és kovácsolt titán összekötőkkel többek között. Összesen 512 lóerőt és 471 Nm-t tudott.

Doug DeMuro nemrég egy kifejezetten makulátlan F50-est tesztelt, minden részletét meg is nézte a motornak. Bár annyit nem beszél róla, mint lehetne, remekül mutatja be a V12-est. Emellett, ahogy tőle megszokott, a modellel kapcsolatban rengeteg kevésbé ismert részletet megtudhatunk tőle, mielőtt az utcára gurul vele.


A Ferrari a 2019-es, jobban megnyomott évét egy új Grand Tourer bemutatásával zárta, ez a Roma: