Az aerodinamika egyre fontosabb lesz, ahogy a gyártók a szigorúbb üzemanyag és károsanyag-kibocsátási szabályokkal küzdenek. Ennek ellenére a Volkswagen legáramvonalasabb modellje idén negyven éves. Az ARVW-ről beszélünk, egy pehelysúlyú együlésesről, amelynek légellenállási együtthatója mindössze 0,15.
Hogy ezt kontextusba helyezzük, a Mercedes 2018-ban azzal dicsekedett, hogy az A-osztályú szedánnak csak 0,22-es ugyanezen mutatója, amely „minden valaha sorozatgyártott autó közül a legalacsonyabb.” Sajnos, bármilyen szép szám is ez, ez nem igaz, ugyanis a Volkswagen XL1-nek már évekkel azelőtt is 0,189-es volt a légellenállása.
És még az XL1 sem volt olyan tükörsima, mint az ARVW, amely építésének a célja az volt, hogy „bemutassa, az aerodinamika és a könnyűsúlyú vázak hogyan tudnak mindennapi energiából hatalmas sebességeket kovácsolni.” Az ötletet a 70-es évek olajkrízise szülte, a mérnökök egy olyan autót álmodtak meg, mely hihetetlenül áramvonalas, mindössze 83 centi magas és 110 centi széles.
Galéria: VW ARVW 1980
Kis mérete ellenére jól elrejtett kerekekkel és lapos padlólemezzel rendelkezett. A magas sebességnél való manőverezhetőség érdekében mozgatható uszonyokat is tettek rá. Az üveggyapotból és szénszálas anyagból készült karosszéria alatt könnyűsúlyú aluminiumváz és egy viszonylag szerény, 177 lóerős, 2,4-literes, hathengeres turbómotor rejlett. Ez a sofőr mögött volt és lánchajtással küldte az erőt a hátsó tengelyre.
Nem ez volt azonban az egyetlen érdekes jelenség az ARVW-n: egy víztartály is volt benne, mely a turbójának beömlőjébe időnként vizet fecskendezett, ez a hűtésben segédkezett, így nem kellett annyi nyílás az autóra, ami növelte volna a légellenállást. Kis motorja ellenére az ARVW rekordokat döntögetett, ugyanis a nardói tesztpályán 1980-ban 355 km/h-s végsebességet ért el. Még ezt is lekörözte később, egyéni csúcsa 362 km/h.
Mozgásban a Volkswagen ID 3, a német gyártó első, tisztán elektromos-meghajtású modellje, amelynek népszerűsége idővel a Golf sorozatéval is vetekedhet.
