A BMW Nazca-tanulmánysorozata ma talán nem is, de a 90-es évek elején mindenképpen hihetetlen merésznek bizonyult.

A 90-es évek Nazca nevű szuperautó-kísérleteit a BMW a jól ismert Italdesign Giugiaro stúdióval folytatta. A cél az volt, hogy az M1-et követően felmérjék, van-e hely egy ilyen modellnek a németek kínálatában.

Leleplezésükkor a Nazca modellek pont olyan furcsának és futurisztikusnak hatottak, ahogy a nevük sejteti. Végül nem bólintottak rá a müncheniek a projektre, de több stíluselem is visszaköszönt belőlük későbbi sorozatgyártott modelleken.

A Nazca M12 és C2 tanulmányokban az Italdesignnak komoly szerepe volt, a tervezési folyamatot pedig maga a híres tervező, Giorgetto Giugiaro vezette. Az M12 konkrét tervei azonban, melyek 1991-ben kerültek nyilvánosságra, már fia, az akkor 26 éves Fabrizio nevéhez fűződnek (az autókról galéria a lap alján található).

A BMW Nazca M12 egy merész kísérlet volt, amely akár a gyártósorra is kerülhetett volna, ha a változó körülmények miatt nem változnak a márka prioritásai. A tanulmány alacsonyan húzódó profillal, aerodinamikus körvonalakkal és egy átlátszó, teljes mértékben üvegből készült utastérrel operált. A légellenállási együtthatója 0,26 volt, ami a 90-es évek elején elképesztőnek számított.

1991 BMW Nazca M12

Az M12-es erejét egy 12 hengeres motor biztosította, amely akkoriban a 750i-ben és a 850i-ben is dolgozott. 300 lóerejével a hatalmas erőforrást középre helyezték, az 1,1 tonnás modellt 300 km/h közelébe is képes volt elrepíteni. Egy ötsebességes ZF manuális váltó is a recept része volt.

Az M70-es remek teljesítménye mellett a Nazca M12 egyéb, Forma-1-ből lesett ötleteket is tartalmazott, mint a szénszálas váz, vagy a súly csökkentésére való elemek. Az utastérből 360 fokban ki lehetett látni kialakításának hála, és bár az ajtók a szokásos módon nyíltak, az ablakok pillangóajtóként fölfele. A szélvédővel és a hátsó ablakkal együtt egyfajta kupolaként funkcionáltak.

A Nazca C2 1992-ben, tulajdonképpen az M12 újragondolásaként érkezett meg mind látványelemek, mind a hajtáslánc területén. A frontrész új külsőt kapott, alacsonyabb kiállást biztosítva a megnyújtott lámpák és a négyzet alakú hűtőrács segítségével. A fényszórók később az 1995-ben bemutatott 5-ös sorozat E39-es modelljén köszöntek vissza.

1993 BMW Nazca C2 Koncepció Kupa

A C2-esbe ugyanaz az erőforrás került, mint elődjébe, ám az Alpina által újratervezve 350 lóerővel, melyet a tuningcég a 8-as sorozat alapján készült B12 5,0 Coupéba is betett. A C2 végsebessége így 311 km/h lett.

A C2 száz kilóval nyomott kevesebbet, mint az M12, főleg a még több szénszálas elemnek hála, amibe a székek is beletartoztak. Az üvegkupola-utasteret viszont megtartották. 1993-ban egy újabb C2 is előkerült, ezúttal kabrióként, Spider néven. Az ablakok nélkül az őket összekötő üvegalkatrészt fémre cserélték, így az egész váz merevebb lett.

1993 BMW Nazca C2 Spider koncepció

A nyílt tetejű szuperautóba a V12-es motor tovább bütykölt változata került, így már 380 lóerőt generálva, ráadásul hála az átlátszó motorháztetőnek, kívülről is lehetett látni. És bár az utcára egyik Nazca sem jutott ki, jól mutatták, milyen technológiai potenciál rejlett a BMW-ben, és milyen innovatívan álltak hozzá a könnyűsúlyú modellek készítéséhez, és a motorhangoláshoz.


A BMW elektromos autókra való átállásának előfutára, így egyik legfontosabb darabja a BMW Concept i4, mely márciusban hivatalosan is bemutatkozott, többek között ezzel a videóval:

Galéria: Nazca M12, C2 Coupe and C2 Spider