A tervek szerint a legendás amerikai versenyző, A.J. Foyt is rajthoz állt volna az 1966-os Le Mans-i 24 órás versenyen, viszont Foyt komoly sérülést szenvedett a Milwaukee Mile-on, amikor balesetet szenvedett egy felfüggesztés-meghibásodás következtében egy edzésen.
És bár Foyt ezzel a lehetőséggel nem tudott élni, és így nem róla szólt a Ford v Ferrari című film, viszont 1967-ben már indulhatott a Le Mans-on a Ford csapatával – Dan Gurney-vel és Carroll Shelbyvel karöltve.
Gurney és Foyt történelmet írt azzal, hogy az egyetlen teljesen amerikai csapattá váltak, amely meg tudta nyerni a történelmi Le Mans-i 24 órás versenyt. Az autót ugyanis az Egyesült Államokban építették, és a pilóták is amerikaiak voltak. A Ford pedig ismét megverte a Ferrarit…
2017 áprilisában Gurney és Foyt a győzelmük 50. évfordulójára rendezett eseményen emlékezett vissza a diadalukra, és viszontláthatták az 1-es számú Ford Mk IV-et – 1967 után először! Az alábbi kérdezz-felelek a Ford Performance, azaz a Ford motorsport-részlege által készített interjú kivonata. Sajnos Gurney 2018 januárjában elhunyt.
A Ford 1966-os győzelme után éreztetek nyomást magatokon az 1967-es visszatérés miatt?
Foyt: „Már 1966-ban versenyeznem kellett volna a csapattal, viszont súlyosan megsérültem Milwaukee-ban, komoly égési sérüléseket szenvedtem. Ford az 1966-os Le Mans évében 3-4 versenyzőjét is elvesztette. Walt Hansgen az esőben való tesztelés közben halt meg, és Lloyd Rubynak is versenyeznie kellett volna, viszont repülőgép-balesetben meghalt.”
„Nem emlékszem, ki volt még. (Szerk.: A negyedik versenyző Jackie Stewart volt, aki horrorisztikus balesetet szenvedett a Belga Nagydíjon, ugyanazon a hétvégén, amikor Foyt is megsérült.) Azért mentünk Le Mans-ba, hogy lemossuk a Ferrarit. Ford azt akarta, hogy ezt tegyük, és Dannel ezt is tettük.”
50 évvel később még mindig ti vagytok az egyetlenek, akik teljesen amerikai csapattal nyerni tudtak Le Mans-ban: az autó, a motor és a versenyzők is amerikaiak voltak. Meglepő ez számotokra? Hogyan éreztek e kapcsán?
Foyt: „Kiválóan érzem magam emiatt, főleg azért, mert kevés versenyem volt a tengerentúlon, és szerencsére néhányat meg is tudtam nyerni, viszont a legtöbb versenyem az Egyesült Államokban volt. Amerikai vagyok, szóval ez sokat jelent. Később is hívtak még versenyezni, de azt mondtam, hogy újoncként nyerni tudtam, szóval nincs okom visszatérni. Kiváló volt.”
Gurney: „Hogy meglepő-e a dolog? Igen, egyértelműen az. De ezek a gyávák nem tértek vissza.” – mondta nevetve.
„Nem tudom, miért nem tettek így. Nekünk Ford azt mondta, hogy indulni akarnak a versenyen, így hát indultunk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a részese lehettem ennek, ahogy A.J. is az.”
Mindketten az amerikai versenyzés egy nagyon különleges időszakában versenyeztetek. A.J., te megnyerted az Indy 500-at, aztán mentél, és megnyerted a Le Mans-t is. Dan, te is nyertél a Le Mans-on, aztán egy olyan autóval nyertél F1-es versenyt Spában, amit te építettél, és te vagy az első és egyetlen amerikai, akinek ez sikerült. Hogyan éreztek az életetek ezen időszakával kapcsolatosan?
Foyt: „Szerintem a mai srácok nem értik meg, hogy miről maradtak le. Amikor Dan és én versenyeztünk, akkor még teljesen más volt a versenyzés. Ez az életem kiváló időszaka volt. Imádtam versenyezni a kisautókkal, a sprintautókkal, a stock carokkal, és mindennel. Ahogy Dan is, aki a Forma-1-ben is indult, ahol kiváló munkát végzett, és nagyon tisztelem emiatt. És azért is nagyon tisztelem őt, amiért felvett engem, a kicsi texasit, hogy velem induljon a 24 órás versenyen. Akkoriban sokan azt gondolták rólam, hogy vad vagyok, viszont Dan bízott bennem, én pedig tudtam, hogy ha ő állítja be az autót, akkor támaszkodhatok rá.”
Gurney: „Természetesen visszatekintve azt tudom mondani, hogy ez volt a karrierem csúcsa. Szerintem a versenyzők, és egy csomó ember jogot akar szerezni magának arra, hogy hencegjen, nekem és A.J.-nek pedig erre van is lehetőségünk, ami egy fantasztikus érzés.”
Úgy éreztétek, hogy van rivalizálás Shelby és Holman Moody csapata között?
Gurney: „Igen.”
Foyt: „Sok súrlódás volt köztünk. Ford győzni akart, de neki mindegy volt, hogy melyik Ford győz. Gurney nyerni akart. Én is egyértelműen nyerni akartam, és függetlenül attól, hogy hogyan, el kellett jutnunk a győzelemig. Ahogy mondtam, teljesen különböző volt a két csapat. Nem volt szeretet a csapatok között.”
Gurney: „Még a pontos időt sem mondtuk volna el nekik. Viszont ők is jól felkészültek voltak, szóval arra számítottunk, hogy jól fognak teljesíteni.”
Foyt: „Ford két kiváló csapattal rendelkezett, de nem volt kivételezés egyikkel sem. Shelby csapata ott volt, Holman Moody csapata is ott volt, és mi meg akartuk verni őket. Őszintén mondom, valódi harc volt a Ford-csapatok között. Nem szerettük egymást.”
Ez hasonlóképpen volt a versenyzők körében is?
Foyt: „Nekik is jó versenyzőik voltak, és mindannyian barátok voltunk. Viszont ahogy jött a zöld zászló, a szeretet szertefoszlott közöttünk, igaz, Dan?”
Gurney: „Mindannyian jó versenyzők voltak, és barátok voltunk… egészen addig, amíg jobbá nem váltak. Onnantól kezdve már nem voltunk barátok. De ez teljesen tipikus.” – mondta nevetve.
Beszéljünk második Henry Fordról! Beszélgetett veletek a verseny előtt? Emlékszetek még, hogyan reagált a győzelemre?
Foyt: „Szerintem Dan fejében ugyanaz járt, mint az enyémben. Tudtuk, hogy nem szabad darabokra törnünk az autót. Tudtuk, hogy vigyáznunk kell rá, és szerintem Dan is ugyanígy gondolkodott. Vigyáznunk kellett a kocsira, de amikor keményen kellett mennünk, akkor keményen mentünk. Szerintem így tudtuk megnyerni a versenyt.”
Gurney: „Fent ünnepeltünk, mindenki ott volt fent, Michael Parkes is a Ferraritól, és az összes fordos. Mi nem második Henrynek hívtuk őt, hanem „Kettes Hanknek”. Impozáns alak volt, és ha rosszul néztél rá, mondhatni összezsugorodtál, és próbáltál eltűnni. Szerintem az újdonsült menyasszonyával volt ott, a nászútjukon voltak, és amikor elkezdtem locsolni őt, nem tudom, hogy örült-e neki, vagy sem. Viszont nem csinált belőle problémát, és fantasztikus volt a pezsgő locsolása A.J. számára és számomra is.”
A pezsgő… az egy spontán ötlet volt, igaz?
Foyt: „Igen. Azt gondolom, Dan ugyanolyan boldog volt, mint én. Most már láthatjátok, hogy minden Forma-1-es versenyző ugyanezt csinálja, de mi ezt 50 évvel ezelőtt csináltuk. Ez csak egy kiváló győzelem volt mindkettőnk számára.”
Azon a 2017 áprilisi Long Beach-i estén második Edsel Ford a Spirit of Ford-díjjal tüntette ki Foytot, ami a versenyzési részlegük legmagasabb kitüntetése, amit Gurney még 1999-ben kapott meg. A díj a kitüntetett személy életművét ismeri el, és az iparhoz való hozzájárulását a pályán és azon kívül is.
A Gurney-vel és Forddal való beszélgetés közben Foyt felvetette az ötletet, hogy visszatérne Le Mans-ba a győzelmük 50. évfordulójának alkalmából. Két hónappal később valóban visszatért a Ford vendégeként, és lenyűgözték őt a helyszínen történt változások.
Foytot a verseny előtt végigvitte a pályán Sebastian Bourdais édesapja, Patrick Bourdais, aki számtalanszor részt vett a Le Mans-i 24 órás versenyen.
Forrás: AJ Foyt Racing