Stephan Winkelmann, a Bugatti vezérigazgatója a tavalyi Motor1 Napokon árulta el, hogy 2019-re két új modellel készülnek, ezek egyike a genfi autókiállításon bemutatott La Voiture Noire volt, míg a másodikat a Monterey-i Autóhét keretein belül leplezték le: A Centodieci, melynek neve magyarul 110-et jelent egyrészt a gyártó 110. születésnapját mutatja be, másrészt pedig a klasszikus EB110 SS 2019-re újragondolt változata. Winkelmann ezt mondta róla:
„A Centodiecivel az EB110 előtt tisztelgünk, mely a 90-es években készült, és gazdag történetünk hasznos tagja volt. Ez a modell repítette vissza 1956 után a Bugattit az autóipar csúcsára. Büszkék vagyunk a történelmünkre, ezért a Centodiecivel ezt a kivételes típust szeretnénk újra bemutatni a nagyközönségnek.”

Az EB110-et még a Bugatti campogallianói gyárában kezdték összerakni, mert az akkori tulajdonos, Romano Artioli közel akart lenni más sportautókat készítő létesítményekhez, és onnan átcsábítani embereket. A név Ettore Bugatti alapító születésének 110. évfordulókára hívja fel a figyelmet, és ezt a Centodieci tervezője, Achim Andscheidt is tiszteletben kívánta tartani, aki elmondása szerint extrémebb külsőt akart, mint a Chironé, vagy a Divoé, időtállót, mint a Fekete Autóé, azonban nem olyan szögleteset, mint az EB110 volt, inkább a Lamborghini Diablót, vagy a Jaguar XJ220-at vette alapul:
„A nehéz feladat az volt, hogy ne emeljünk át túl sokat az eredeti modell terveiből. Az akkori technológiát teljesen mai köntösben akartuk visszaadni. Rengeteg technikai kihívással álltunk szembe emiatt, az, hogy másolás nélkül emeljük át az új évezredbe a klasszikus kinézetet, aprólékos munkának bizonyult. Egy új módszert kellett találnunk a Chiron-féle aerodinamikai megoldások átültetésére egy teljesen különböző esztétikájú modellbe.”

Ami elsőnek szembeötlik, az a kis patkóalakú légbeömlő az autó orrán, ami egyértelműen az EB110 sajátossága. A Bugatti azonban itt ehhez a nosztalgikus elemhez igazította az első rész egészét, körülötte még pár légbeömlővel, és egy hatalmas egyrészes panellel, melyet csak a vékony LED-fényszórók szakítanak meg.
Bár elől is vannak utalások az EB110-re, ez még nyilvánvalóbb hátul. A hátsó fényszórók teljes mellszélességben elfoglalják a területet egy erősen múltidéző felállásban: nyolc pár fényszóró található itt, illetve kétszer kettő függőlegesen elhelyezett kipufogócső, melyeket egy nagy diffúzor vesz körbe, közöttük pedig további deflektorok találhatóak. Az ablak mögött található öt lyuk is az EB110 egyik stíluseleme, ám mivel itt nincsenek oszlopok a szélvédő körül, jóval futurisztikusabb hatást keltenek.

Elődjével szemben a Centodieci hű marad a Bugatti jól ismert 8-literes, tizenhat hengeres erőforrásához, mely 1600 lóerőre képes, amit az olajhűtőnél elhelyezett légbeömlő is segít a motor hőmérsékletének szabályozásával. Ennek köszönhetően a számok egészen elképesztőek: 100 km/h-ra 2,4, 200-ra 6,1, 300-ra pedig 13,1 másodperc alatt gyorsul, és csak azért áll meg a kilométeróra mutatója 395 km/h-nál, mert azt elektromosan leszabályozták, lévén Winkelmann nem akarja, hogy csak a sebességük miatt emlékezzenek az emberek a Bugattikra, és mint elmondta, a színválasztás sem véletlen: „A fehér festés része az idei koncepciónknak, azt akartuk, hogy tökéletesen elüssön a márciusi Fekete Autónktól. A két autó, bár kiegészítik egymást, mégis teljes ellentétek, yin és yang.”
Ami azonban közös a két autóban az az, hogy két évig biztosan nem fognak a tulajdonosok kezébe kerülni, és mivel a Bugatti kivételes példányoknak tervezi a Centodiecit, csupán tíz darab fog belőle készülni, és nem kevés pénzt fognak elkérni érte: nyolcmillió euró (2,5 milliárd forint) lesz a legendás autóra megemlékező Centodieci ára.