Ha van autó, amit elképzelni sem tudnánk egy gyorsulási versenyekre specializált modellként, akkor az az első-generációs Fiat Uno, erre tessék...

Az alábbi felvételeken látott kis méretű Fiat Uno számos gyorsulási versenyen tiszteletét tette már Európában az elmúlt években, ám még mindig nehezen hihető, hogy valaki komoly potenciált látott benne.

A számok ugyanakkor nem hazudnak, a Lancia Delta motorházteteje alól kilakoltatott 1.5 literes, négyhengeres turbómotor lökettérfogatát 1.6 literre, teljesítményét pedig 600 lóerőre növelték, ami egy 1.6 literes egységtől kimondottan jó eredmény. Azt, hogy nem egy átlagos Unoról van szó, a teljesítmény mellett az is kristálytisztán jelzi, hogy a maximális fordulatszám 9000-nél lett maximalizálva.

'

A dolgokat pedig tovább is lehet még fokozni, hiszen a fent említett teljesítmény teljes egészében kizárólag az első tengelyre érkezik, ahova a gyorsulási versenyekre szakosodott autókon alapnak számító széles futófelületű gumik is felkerültek. Mindez annyiban furcsa, hogy az esetek 90 százalékában ezek a gumik hátul kapnak helyet, itt azonban ott csak egy pár keskeny futófelületű abroncsot találhatunk, ami még abszurdabbá teszi a látványt.

A Wide Open Spring National 2019 nyitóeseményén a modell 9.4 másodperc alatt teljesítette a negyedmérföldes, 402 méter hosszú szakaszt, melynek végén 258 km/órás végsebességet regisztráltak. Érdemes megemlíteni a negyedmérföldes gyorsulásról, hogy egy 10 másodperc alatti időeredmény elérése kifejezetten jónak számít, vagyis az Uno egy modern sportautóktól hemzsegő illusztris társaságba került.