Nagy rekordot mehetett volna a Mercedes, ha a második világháború nem akadályozza meg ebben.

Hans Stuck német versenyző - aki egyébként a később legendává váló Hans-Joachim Stuck apja volt - az 1930-as években fejébe vette, hogy valami maradandót fog alkotni. Ahogyan azonban múltak az évek, egyre több vetélytársa akadt, saját csapatán, az Auto Unionon belül is, ezért tennie kellett valamit, ami a többi versenyző fölé helyezi őt.

Kitalálta hát, hogy új szárazföldi sebességrekordot állítana fel, ezért megkereste a rivális Daimler-Benz AG-t, ahol a vezetők hosszas megbeszélések után rábólintottak a projektre, és továbbították annak részleteit a Daimler akkori főmérnökének, Ferdinand Porscének, aki később a világ egyik legsikeresebb sportautógyártója, a Porsche alapítója lett.

Miután minden részlet a helyére került, 1938-ban Ernst Heinkel, Reinhard von Koenig-Fachsenfeld és Josef Mickl közreműködésével megkezdődött az autó tervezése és kifejlesztése. Később a műveletet maga Adolf Hitler is jóváhagyta, akiről kevesen tudják, de valódi megszállottja volt a versenyautóknak. Ez persze csak egy apró érv volt az engedélyezés mellett, a projekt támogatásának igazi oka az volt, hogy egy esetleges sikeres rekorddöntés tökéletes propagandaanyagként szolgált volna a harmadik birodalom számára, hogy szemléltessék, milyen szinten is van a német mérnökök tudása.

Mercedes-Benz T80

Hitler, aki csak "Fekete madárként" hívta az autót, szerette volna, hogy nemzeti színeket felvonultató fényezéssel lássák el a modellt, amelyen a sast és a horogkeresztet is elhelyezte volna. Szerencsére erre végül nem került sor, így a T80 ma is eredeti állapotában tekinthető meg a Mercedes-Benz stuttgarti múzeumában.

A masszív felépítésű modell 8.2 méteres hosszúsága mellé 2.9 tonnás súly társult, a plusz leszorítóerőről szárnyak gondoskodtak, az alacsony légellenállási együttható elérése érdekében pedig a karosszéria vonalait íveltté tették. A T80 esetében ez az érték végül 0.18 lett, ami még a mai modellek esetében is kifejezetten kedvezőnek számít.

A hatkerekű, két hajtott hátsó tengellyel is rendelkező modell megállításáról 50 cm átmérőjű fékek gondoskodtak, erre pedig mindennél nagyobb szükség volt, ugyanis az autóba nem akármilyen motor került.

Mercedes-Benz T80

Eredetileg azt szerették volna, hogy a legendás Messerschmitt Bf-109 vadászrepülő 33.9 literes DB-601-es erőforrása kapjon helyet a T80-ban, ám később úgy döntöttek, hogy a sokkal nagyobb és erősebb, 44.5 literes DB-603-as egységet építik be, amelynek teljesítménye 3000 lóerőben lett megállapítva, igény esetén viszont a 3500-at is elérhette volna.

Első végsebességként az 550 km/órás tempó elérését tűzték ki célul, később azonban mindezt már 600 km/órára emelték, ám nem tudni, hogy ennek elérésére képes lett-e volna. A Mercedes-Benz ugyanis 1940 januárjában állította volna rajtvonalhoz a T80-at, ám a teszt elvégzésére azóta sem került sor, ugyanis 1939. szeptember 1-én kitört a második világháború.

Forrás: Mercedes; Drivetribe