Érdemes volt várni: a Lamborghini és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) bemutatta a közös projektet, a jövő sportkocsiját.

Múlt pénteken csak sötét garázsból kikandikáló fényszórókat és LED-csíkokat kaptunk beetetésként, amiből akár valami egészen visszafogottra is lehetett volna következtetni. Hát, óriásit tévedtünk, mert a „Harmadik Évezred Koncepciója” minden, csak nem óvatos és visszafogott. Ultrakönnyű és minden egyes vonalát a funkció határozza meg, egymásra hajtogatott „lapkák” tűnnek fel rajta elöl, és ami a non plusz ultra, hogy maga a karosszéria elemei is energiatározók. Mint valami laposkúszásban lopódzó bogár, de feltűnnek rajta a Lamborghini megszokott formai elemei, például a hátsó fényszórók környéke vagy a kabin profilja.

A koncepció összkerekes, a kinetikus energia újrahasznosításra révén rendkívül gyorsan újratölt a rendszer, az akkumulátorok életciklusa is hosszabb a jelenleg megszokottnál. Tehát maguk a karosszériapanelek az akkumulátorok, nincs a padlólemezen terpeszkedő nehéz csomag. Karbonszálas nanocsövek futnak az autóban, az akkumulátorok formázhatóak és elég vékonyak ahhoz, hogy rétegek közé lehessen beépíteni őket. A meghajtásról négy elektromos motor gondoskodik, a koncepció konstrukciója karbonszálas, ezzel adott a kellően alacsony önsúly is.

Lamborghini Terzo Millennio

Jön az újabb csavar: a kocsi saját magát ellenőrzi, érzékeli, ha esetleg valahol repedés keletkezne a karbonstruktúrában. Ilyenkor „öngyógyító” módba kapcsol, kémiai anyagokat juttat el a kérdéses területre és helyreállítja azt. Ez lehetővé teszi, hogy karbont használjanak a nagyon kényes és sérülékeny részeken is, ezzel tovább csökkentve a súlyt, kiküszöbölve a hagyományos és nehéz alapanyagokat.

Mindez mikor valósulhat meg? Azt nem tudják megmondani, hangzott el Bostonban, de vannak egyes komponensek, melyek közelebb állnak az ipari megvalósításhoz, mint mások.