Nem a Miurával kezdődött Ferrucio Lamborghini sztorija, de az 1966-ban bemutatott középmotoros típussal került be a kis olasz manufaktúra a szupersportautók élmezőnyébe.

Közreműködő Szerző: Ivkovič Péter

A típus egyes példányai már 50 évesek is elmúltak, így megdöbbentő, hogy a P400 alapváltozata már akkoriban is 350 lóerővel kezdett, a P400 S pedig már 370 lóerőt préselt ki a karosszéria közepében elhelyezett V12-es erőműből. A sebességmérő mutatója kis híján eltakarta a 300-as értéket, a csúcs Lambo 282 km/h-ig gyorsult az autósztrádán.

Vajon e lenyűgöző adatok kellőképpen megmutatkoznak a típus mai árában is? Természetesen igen, a gyűjtők már régen felfedezték a szupersport kategória megteremtőjeként aposztrofált típust, ám kérdés, megér-e valakinek 3 millió eurót?

Lamborghini Miura

A mobile.de portálon meghirdetett fehér, 1969-es P400 S példányt ugyanis pontosan ennyire tartja mindössze második tulajdonosa. Egy svájci hivatalnok vásárolta az autót, majd 1973-ban került jelenlegi gazdájához, egy olasz gyűjtőhöz. A sebességmérő maximális kilengéséről már szóltunk, a másik műszer pedig, ha fotó híján hihetünk a hirdetésben feltüntetett adatnak, 29.500 km-es futásteljesítményt ígér. Bejáratós, mondhatjuk.       

Két éve az Olasz meló c. filmben használt két Miura egyike került eladósorba, akkor az 1968-as narancs színű P400-nak 1,7 millió eurós vételárat jósoltak a szakértők. Hogy a képeken látható fehér P400 S-ért megad-e valaki 3 millió eurót, egyelőre kérdéses, hiszen hasonló összegért a jelenkor leggyorsabb szupersportjai is elérhetőek, bár igaz: ennyire megkímélt, közel ötvenéves sportautó csak ritkán tűnik fel, az értéke pedig csak növekedni fog. 

Forrás: Mobile.de

 

Légy a részese valami nagy dolognak