„Remélem, büszke leszek”: interjú az Aston Martin Valkyrie atyjával

A Valkyrie nem csupán egy hiperautó, amit Forma 1-es technológiával és tulajdonságokkal szereltek fel, hanem egy igazi Forma 1-es versenygép, amit közutakon is lehet használni. A gyártáshoz közel álló modell bemutatásának alkalmából a Top Gear egyik embere, Jack Rix interjút készített Adrian Newey-val, aki minden idők leggyorsabb és egyik legerősebb szívómotoros hiperautójának aerodinamikai formatervezéséért és megálmodásáért felel.

JR: Hogyan született meg az ötlet, ami arra késztetett, hogy egy világverő hiperautót tervezz?

AN: „Az egész dolog 2014-ben kezdődött. Úgy éreztem, hogy a Forma-1 mellett egy új kihívásra van szükségem, amivel ki tudnám teljesíteni a pályafutásom. Gyermekkorom óta szerettem volna készíteni egy közúti autót, ami semmilyen másik addig látott járműre sem hasonlít. Épp a Red Bull-os szerződésem meghosszabbításáról beszéltem Dietrich Mateschitz-el, mikor elmondtam neki az ötletem, amit jónak talált, így az augusztusi szünetben elkezdtem papírra vetni az ötleteimet. Hosszasan gondolkodtam a tervezőasztalon heverő üres papír fölött, hogy összeszedjem a gondolataimat, "mit is szeretnék készíteni pontosan…”

„Az első gondolatom, amit biztosan tudtam az volt, hogy a McLaren P1-nél, a Ferrari LaFerrari-nál és a Porsche 918 Spyder-nél egy sokkal kisebb és könnyebb autót szeretnék, hiszen az említett modellek a legjobbak a hiperautók világában, mégis elég masszívnak és testesnek tűnnek. Azt is tudtam, hogy a rendkívüli teljesítmény mellett az autó „megfélemlítő” lélektani hatásának is erősnek kell lennie, hiszen az első benyomást mindig az adott jármű külseje határozza meg.”

„2014/2015 telén sok időt töltöttem a tervezéssel. Eleinte úgy kezeltem a dolgot, mint egy hétvégi hobbirajzolgatást, ami megkönnyítette, hogy az autó strukturális kialakítását nagyvonalakban fel tudjam vázolni. Eközben összeállítottam magam mellé egy megbízható, kis létszámú Red Bull F1-es kollégákból álló csapatot, hogy az általam készített rajzokat alkossák meg a számítógépen virtuális formában, hogy könnyebben lehessen dolgozni a trükkösebb technikai részleteken, mint például az aktív felfüggesztés és az egyedi, szimpla-kuplungos sebességváltó.”

„2015 végére már egy korai stádiumú, kezdetleges autó terveit tudhattuk magunkénak, ami mechanikai alkatrészekkel és technikai megoldásokkal volt virtuális úton felszerelve. Egy olyan „csomagunk” volt, ami úgy festett mintha működne, és a súlya elméletben nem haladta meg az 1000 kg-os felső határértéket. Innentől kezdve már csupán egy befektetőt vagy akár egy magánbefektetőt kellett találnunk az autó elkészítéséhez. Az Aston Martin kézenfekvő választásnak tűnt, hiszen Andy Palmert már régebb óta ismerjük, így az együttműködés megbeszélése viszonylag gyors lefolyású volt.”

„Időközben kiderült, hogy az Aston már dolgozik a saját hiperautóján, és már szinte egy teljesen kész koncepcióval rendelkeztek a stúdiójukban. Az ő autójuk első ránézésre sokkal nagyobbnak tűnt, mint mondjuk a LaFerrari. Viszont amit mi terveztünk, sokkal alacsonyabb és optikailag „szűkebb” volt, és szemből nézve nagyon sok hasonlóságot mutatott a Red Bull X1-es tanulmányautóval, ami nem meglepő, hiszen az X2-höz hasonló strukturális kialakítás legfőbb szempontjait figyelembe véve haladtunk előre a fejlesztés és tervezés során.”

JR: Változott valamit az általatok készített design és formaterv, amikor belekezdtetek a közös munkába az Astron Martinnal?

AN: „Igen, viszont nem sokat. Az Aston tervezője mindössze a stílus finomhangolását végezte el az autón, az is csupán a karosszéria felső részén valamint az orr-rész kialakításánál, hiszen ha megnézed a jelenleg bemutatott modellt, látható, hogy az autó eleje magán viseli azt a tipikus Aston Martin stílusjegyet, amit az évek során már megismerhettünk. Eléggé könnyen összeegyeztettük az ötleteinket, így egy teljesen új szinten kezdhettünk el továbbfejlődni.”

„Az autó kódneve eleinte „Nebula” rövidítést kapta, viszont tudtuk, hogy az Aston Martin ragaszkodni fog a „V” betűs elnevezésekhez, így viszonylag hamar túladtunk a „Nebula” neven.”

JR: Az autó hajtásláncának mibenléte kezdetektől fogva eldöntött tény volt, vagy a későbbiek során döntöttetek a V12-es motor mellett?

AN: „Nem, a hajtáslánc típusa nem volt előre meghatározva. Eleinte kétféle verzió közül szerettünk volna választani: A lehetőségek között szerepelt egy duplaturbós V6-os valamint egy szívó V12-es motor. Elvégeztem egy-két „házifeladatot”, és arra a következtetésre jutottam, hogy a duplaturbós V6-os egység a hűtési rendszer miatt semmivel sem lenne könnyebb, mint a V12-es, továbbá a kevesebb henger miatt sokkal jobban rázná a karosszériát, nem is beszélve a hangzásban mutatott hiányosságairól, így szinte már magától értetődő volt, hogy a szívó V12-es egységet kell alkalmaznunk, ami technikailag és érzelmileg is sokkal jobb választásnak bizonyult.”

„Eleinte szerettem volna a One-77-ben is használatos 7.3 literes V12-es motor egy továbbfejlesztett változatát alkalmazni, ám hamar kiderült, hogy nem lenne képes előállítani a szükséges energiát. Ekkor jött a mélypont, hiszen többen mondták, hogy alkalmazzunk inkább V6-os egységet, de hallani sem akartam róla, így megszületett a döntés: a Cosworth-nak kell megépítenie nekünk a V12-es motort.”

„A végleges belsőégésű motorról továbbra sem mondhatok semmi konkrétumot, ám azt elárulhatom, hogy a 6.5 literes V12-es egység egy teljesen új fejlesztésű egység lesz, ami a CA2010 motorjához nagyon hasonló lesz. Ezt a 2.4 literes V8-as egységet a Williams használta a 2010-es Forma-1-es autójában és 18.000 fordulat/percre volt képes.”

JR: Jelenleg milyen szakaszban tart a már említett motornak a fejlesztése?

AN: „A V12-est a Cosworth emberei már javában tesztelik és kalibrálják a „tesztpadon”. Amikor azt állítottuk, hogy a motor nagy fordulatszám elérésére lesz képes, akkor valóban egy nagy számra gondoltunk, míg ez erejéről csupán annyit mondanánk, hogy a Cosworth mérnökei elérték azt az erőszintet, amit eredetileg is szerettünk volna.”

JR: Az aerodinamikai kialakítás látványossága szembeötlő. Valóban olyan képességekkel fog rendelkezni, mint ahogyan azt az interneten keringő szóbeszédek sejtetik?

AN: „Minden ki fog derülni a maga idejében. Az autó orra alatt lévő aktív diffúzor hatékonysági fokát egyik közúti hiperautóval sem lehet összemérni, továbbá az optimális működés érdekében az első kerekek mögött elhelyezkedő nyílások „elengedik” a felhalmozott légnyomást. Ezek a nyílások a Valkyrie első prototípusán nem voltak megfigyelhetők. Ugyanakkor jelen esetben nem csupán aerodinamikai, hanem esztétikai szerepet is betöltenek, hiszen láthatóvá teszik az autó gyönyörű első felfüggesztését is. A kerekek belsejében fékhűtő csatornákat lehet találni, csakúgy, mint a Forma-1-es autókban, viszont az új tanulmányautón látható „keréktakaró” burkolatok a sorozatgyártott autón nem lesznek rajta, hiszen a fékektől a forró levegőt ki kell szívnunk valahogy, így a kerékszerkezet összességének porózusnak kell lennie, és el kell tudnia engedni a levegőt.”

JR: Mekkora szerepe lesz az elektromos hajtásrendszernek a Valkyrie-ben?

AN: „Mi nem egy szokványos hibrid modellt készítünk. Az autóban található villanymotort sík kialakítású lítium-ion akkumulátor táplálja, ami az autó középpontjához nagyon közel, alacsonyan helyezkedik el a benzintartály alatt, így a súlypontot még alacsonyabbra tudtuk helyezni. A villanymotor nem csupán a nyomaték-kiegészítés valamint a gyorsulás további növelése érdekében van az autóban, hanem azért, hogy tovább növelje a hatékony teljesítményt. A Valkyrie képes lesz teljesen elektromos meghajtással is közlekedni, viszont csupán nagyon limitált ideig lesz képes erre a mutatványra.”

JR: Az Aston Martin elnöke egyszer azt mondta: „Ez lesz a valaha gyártott legjobb hangú közúti autó”. Van ennek az állításnak valóságalapja?

AN: „Ragaszkodtam ahhoz, hogy a kipufogónyílások „tizenkettő az egyben” elrendezést kapjanak, nem pedig „hat a kettőben” kialakítást. Ennek köszönhetően sokkal drámaibb, mindent átható hangzással fog rendelkezni az autó, nem beszélve arról, hogy egy ilyen kialakítással könnyebben meg lehet vezetni a forró kipufogógázokat. Emlékszel, milyen hangzásuk volt a régebbi Forma-1-es autóknak? Igen, pontosan olyan…”

JR: Menyire lesz jól használható a mindennapos közlekedésben?

AN: „Elismerem, hogy az utastérbe való be és kiszállás nem feltétlenül tartozik az elegáns mozdulatok közé, ám elkerülhetetlen volt kompromisszumot kötni a kabin nyílásának méretében, hiszen a karbon-alváz nagyon keskeny és nem lehetett a hagyományos értelemben vett ajtókat használni. A „sirályszárnyas” ajtók alkalmazására szükség volt, hogy a sofőr és utasa fel tudjanak állni, amikor kiszállnak. Az utastér belseje kíméletlenül hatékony, és a látszat ellenére meglehetősen kényelmes, míg a Forma-1-hez hasonló vezetőpozíció sem okoz komolyabb gondokat a hétköznapi közlekedés során. Kétféle lehetőség közül lehet választani a leendő vásárlóknak: a magasabb ügyfelek közvetlenül a karbon-alvázra szerelt ülést kaphatnak, míg az alacsonyabbak egy eltávolítható, párnázott „ülésmagasítót”, ami néhány centivel magasabbá teszi számukra az üléspozíciót. Az F1-stílusú kormánykerék és a pedálsor állítható, míg a vezetőülés a szűkebb tömegközéppont érdekében fix.”

JR: Milyen menetteljesítményre számíthatunk a Valkyrie-től a későbbiekben?

AN: „Teljesítmény? Nem szeretnék hitelbe hatalmas számokra hivatkozni, de ha el kéne helyeznem a Valkyrie-t a LaFerrari vagy a McLaren P1 mellet, akkor csupán annyit említenék meg, hogy több számítógépes szimulációt is végeztünk és a Valkyrie sokkal gyorsabb köridőkre lesz képes, mint bármelyik riválisa, ugyanakkor nem a pályarekordok felállítása a célunk. Ha valaki a későbbiekben ki szeretné vinni az autóját azzal a céllal például a Nürburgringre, hogy rekordot állítson fel vele, annak nagyon örülünk, ám szerintünk a Silverstone-ban elért köridő sokkal nagyobb eszmei értékkel bír.

JR: Egyértelmű, hogy nem számítanak neked a körrekordok és az ezzel összefonódó hirtelen jött hírnév. Viszont kétségtelen, hogy a legdinamikusabb közúti autót építitek meg, ami már a mostani fázisában is egy legendának számít.

AN: „Igen. Csakúgy, mint Gordon Murray a McLaren F1-el, mi is egy korszakalkotó autót szeretnénk építeni, ami még hosszú évtizedekig etalonként fog szolgálni a hiperautók világában. Érzem a várakozás súlyát, amit a felém tett elvárások generálnak, hiszen ez lesz az első közutakra tervezett autóm, és ha nem lesz sikeres, akkor úgy fogom érezni, hogy kudarcot vallottam és csorbát szenvedett a nevem, de mindent megtettem és megteszek azért, hogy a világ egyik legjobb hiperautóját építsem meg, amire az Aston Martin, a Red Bull és én is büszke lehetek.”