Maga a Mini világa mindig is egy kicsit megfoghatatlan volt számomra, és ez most sincs másképp! Sőt, ez a jövőben sem fog változni! Ez persze nem azt jelenti, hogy egy rossz autó, mert nem az! Egyszerűen nem az én stílusom, már külsőre sem! És akkor miért írok róla? Miért ne?! Azt hiszem, ennél elfogulatlanabb teszt nem is készülhetne az új Mini Countryman Cooper D-ről!

Igen, csakúgy, mint maga a márka és azt, amit képvisel, megosztó! Időről időre ez a szó jut eszembe, amikor rápillantok az egyik modellre. A tervezőknek nincs könnyű dolguk, mert egy olyan legendát kell továbbvinniük a modern kor generációjában, amit nem könnyű megtenniük. Ez a Mini valójában már nem „mini”, és a kor előrehaladtával nehéz azokat a formákat visszacsempészni, ami évtizedekkel ezelőtt még trendi volt.

Méretek:

Hossz: 4299 mm
Szélesség: 1822 mm
Magasság: 1557 mm
Tengelytáv: 2670 mm

Nos, azt kell mondjam, hogy az új Countryman a designt illetően is jól sikerült. Nyilvánvalóan hatalmas újdonságról nem számolhatunk be, de a formák letisztultabbak és a sportosság is több benne, ami kifejezetten jól áll neki. Szemből továbbra is a Mini régi világa köszön vissza, ami még ezekben a már említett modern időkben is tradicionálisnak, könnyen felismerőnek mondható. Nem érzek izzadságszagot, de nyilván kíváncsi vagyok, hogy a totálisan új generáció mennyiben fog eltérni ettől. És igen, megéri az árát a 40 ezres „legendás” csíkcsomag a motorháztetőn! Még külön kiemelném a módosított lámpatesteket, amik nem a kerek formát követik. Ez egyfajta passzív érzést adnak a csomagnak, ami jó ötlet volt!

Saját tömeg: 1430 kg
Össztömeg: 2030 kg

Az újrarajzolás jeleit nemcsak szemből, de oldalról és hátulról is megkapjuk. Egyszerűen jobb ránézni, mint korábban és nem is éreztem olyan elnagyoltnak. Korábban nehezebben barátkoztam meg ezekkel a túlságosan is buborékos formákkal, különösen oldalnézetből, de az is tény, hogy ezzel a szegmenssel igencsak feladták maguknak a leckét a tervezők. „Tervezzünk egy nagy Minit, ami valójában Mini marad…”

A rendszámtábla feljebb került egy sorral, elhagyván a lökhárítót, így a nagy tér is megszűnt a csomagtér fedélnél, ami mindenképpen plusz pontot érdemel. Egyedül a lakkozott lökhárítót nem értem, ami belerondít az összhangba. A másik pedig az, hogy ennél sérülékenyebb elem nem is kerülhetett volna az autóra, ráadásul hátra, ahol tudjuk, hogy mindig veszélyben van. Sokkal inkább megnéztem volna egy fémes elemet helyette, ami ugyanazt a színt kapja meg, mint maga az autó.

Belül a megszokott „Mini-világ” tárul elénk a maga különleges fénytechnikájával, kezdve a lábtér-világítással. Itt több fajta színskála érhető el, ami valóban hangulatossá teszi az ergonómiát. Nem lehet panaszunk rá, mert mindig ad nekünk egy kis pluszt, főleg az esti vezetések alkalmával. A ritmusra lüktető fénycsík pedig különösen jó ötlet volt a középkonzolnál. Persze lehet, hogy ez valakinek már túl sok, de aki egy ilyen autó mellett teszi le a voksát, az pontosan erre vágyik. Hasznos lehet a hátsó ajtók megvilágítása, vagy a sofőr oldalán előbukkanó embléma a lábunknál, amivel még vagánykodni is tudunk egy randevún…

Ha már a fényekről beszélünk, az üvegtetőt nagyon hiányoltam. Nyilvánvalóan az extrákkal bármi elérhető, de azt hiszem, ha egy ilyen autót vásárolunk, akkor ezt mindenképpen biggyesszük oda a listára. Általában rendkívül sokat hozzádob az összhatáshoz és nélküle a Mini érezhetően kevesebb.

Kormány: elsőre kicsit nagynak tűnhet, de hamar rájövünk, hogy a méret teljesen rendben van. Kényelmes, és néhol úgy érezzük, mintha nem is lenne. Nem lesz díjnyertes, de összességében átlag feletti, ami a jobb anyaghasználatnak is köszönhető. Minden könnyen és gyorsan kezelhető róla.

A barna bőrhuzat és a formás, kényelmes ülések részben kárpótolnak bennünket. A szokásosnál is kényelmesebben éreztem magam az útjaim során, és ezt erősítették meg az utasaim is, akiknek hátul is bőven volt helyük. Elöl a kihúzható combtámaszok, míg hátul a tologatható ülések váltak igazán praktikussá. A magasabb emberek is gond nélkül elvannak a négykerekűben, ami szintén jó hír.

Leghátul is van hely, és ez a 450 liter éppen elegendő arra, hogy minden fontosabb csomag beférjen. Az alsó rekesz plusz pakolhatósági forrást jelent, ami ugyancsak a praktikusságot segíti.

A motortérben egy 1,6 literes dízel (Euro 6) erőforrás dolgozik, ami 150 lóerőt ad le. A csomag maximum 400 Nm-es nyomatékot képes generálni. És mindez egy 8 sebességes automata egységgel párosul, mely az eddig megszokottakhoz hasonlóan összességében kiválóan végzi a munkáját. Lassabb és tempósabb menetdinamika mellett sem jött túlságosan zavarba a rendszer, szóval valóban minden flottul ment vele. Sokat elvesz az élményből, amikor egy ilyen autónál érzed a váltó bizonytalanságát, vagy azt, ahogy dolgozik. Itt erről szó sincs!

Annak ellenére, hogy egy dízeles Miniről beszélünk, és ennek a típusnak továbbra sem az a lényege, hogy rakétaként lőjön ki, a 7,8 másodperces gyorsulás egyáltalán nem mondható rossznak! Persze álló helyzetből, 0-ról 100 km/órára! Igaz, belülről valamiért ez sokkal lassabbnak tűnik, de az első 50 km/óráig szépen szakít! A végsebessége 220 km/óra!

Negatívumként hozható fel a motor hangja. Belül minden rendben, szinte semmit nem hallasz az utastérben, de kívül már más a helyzet. A dízeles egység néhol igen csúnyán szól, ami illúzióromboló lehet. Persze ez még mindig jobb, mintha belül is ez lenne a helyzet. De nem, olyan mintha két különböző motorral találkoznánk… A fogyasztás közepesnek mondható, ami 7 liter körül maximalizálódott, de ezt az értéket 6,5-re is le tudtam vinni. Igaz, ez még mindig távolabb van a gyári adatoktól, de jól tudjuk, azok a mérések teljesen más környezetben és helyzetben történnek meg.

A kormányzás még mindig szokatlan, számomra túl merev! Ez jellemező a Mini modelljeire, de van, aki ezt szereti! Én totálisan a másik csoportba tartozom, de a ritmusos menetdinamika mindenért kárpótolt. Egyetlen egy olyan helyzet sem volt, amikor kellemetlen helyzetbe kerültem volna. Szépen tartja, és követi az utat, még a hirtelen mozdulatokkal is. A súlyelosztás is remeknek mondható, akárcsak a futómű beállítása, ami se túl merev, se túl laza: pont jó!

A tesztmodell alapára 7,7 millió forintról indul, ami kissé soknak tűnhet, és nemcsak első blikkre. Ha azonban átgondoljuk azt, hogy mit kapunk cserébe, és valóban egy megbízható, valamint élvezetes autóval van dolgunk, akkor talán később változhat a véleményünk. Továbbra is azt mondom, a Mini szerelmeseinek ez az összeg nem feltétlen sok, de az már megint más kérdés, hogy az általunk tesztelt, felextrázott négykerekű közel 13 millió forintért vásárolható meg. Ha a szívemre teszem a kezem, akkor azt mondom, a 7,7 millió sokkal reálisabb lenne ezért az autóért a magasabb felszereltséggel, főleg úgy, hogy a legtöbb extra sem jelent igazi extrát.