Honda HR-V

Sávváltás az M1/M7 közös bevezetőn sűrű forgalomban? Főútra kéne kikanyarodni, de a reggeli ritmus gyors cselekvést kívánna, vagy éppen előzés a soron következő feladat? Jobb, ha van nálunk hidegélelem, mert várni fogunk szépen a sorunkra. Rég éreztem, hogy ennyire belerondít valami az összképbe, de a tesztautónál ez volt a helyzet. A CVT egyszerűen alkalmatlan a ritmusos, tempós haladáshoz, inkább hosszasan bőgeti a motort, hagy időt filozofálni, hogy valóban ezt akarjuk-e, de érdemi gyorsulást nem lehet kiváltani, inkább bosszúságot okoz.

Az egyötös erőforrás varrógépmotorként duruzsol alapjáraton, de amint rálépünk a gázra, hangoskodás tör ki - és az autó valahogy nem akar a növekvő hangerővel párhuzamosan gyorsabban haladni. A gázpedállal próbálunk tippelgetni, mi lehetne az a fordulat, ahonnan majd megindulunk az adott szituációban, de cserben hagy minket az elektronika, mely mindig 3000 környékén véli az ideális fordulatot. Nem akarom tovább ostorozni a szerkezetet: aki csak városba szánja a HR-V-t és mindennél fontosabb neki a kényelem, annak ideális választás lehet a CVT. Az egyetlen pozitívum, amit fel tudok hozni mellette, hogy volt Auto Hold funkció, tehát nem kellett folyamatosan nyomni a féket pirosnál. És ott van még a hegymeneti elindulássegítő, ez is piros pont, hogy javítsuk kicsit az átlagot.

A 130 lóerős teljesítmény 6600-nál jelentkezik, a 155 Nm pedig 4600-nál, de ezt nincs kedve „lehívni” a sofőrnek, mert olyan érzése van, hogy a technika csak kínozza a...