Ford Mustang GT Fastback M6: skizofrén örömmámor
Minden kezdet nehéz
Az egész nagyon nehezen indult: betonkemény kuplung, a kora nyári melegben felhevült utastér, melynek sok helyen olcsó műanyagjai és fekete bőrülései szaunaként sugározták ki magukból a forróságot. Valahogy nem akaródzott bekapcsolni a 183 100 forintért kínált üléshűtést enyhén gyöngyöző habtestemre, inkább a kereszthuzatra bíztam a kabin átszellőztetését, elkerülve a rögtönzött tüdőgyulladást.
Micsoda nyápic vagyok, nem igaz?! Kit érdekel az 5 literes, 421 lóerős V8-as faragatlan és őszinte zenéje, ha szar a komfortérzeted? Manuális váltóval kőkemény férfimunka a Mustang vezetése, szokni kell a méreteit, nehezen belátható karosszériáját. Szerencsére a három fokozattal rendelkező kormánynak van egy Komfort állása, ettől jelentősen csökken a városi tekergéshez szükséges erőkifejtés. Nem mondom, hogy gyorsan ment, de összeszoktunk.
Nyílt terepre vele!
Először automata váltóval volt szerencsém az aktuális Mustanghoz – ahogy illik, első hóban, januárban. Akkor megtanultam tisztelni a benne lakozó erőt, azt, hogy rosszul megválasztott gázkezeléssel jöhet a meglepetés, az erőből és gyakran megállíthatatlanul előző far. Azt inkább hagyjuk, hogy van benne Snow/Wet vezetési mód, és mindez mennyit segít a helyzeten.
Most tomboló tavasz adta a hátteret. A városi 17.8 literes fogyasztást figyelembe se vettem, magától értetődő, hogy sok köbcenti és sok henger sokat kér. Kettő, Budapesten töltött kínszenvedős nap után „kinyílt a világ”, vidék felé vettem az irányt. Ek...
