Ford Fiesta ST 200: pokolba az önvezetéssel!

Elhiszem, hogy a jövő az önvezetésé (lehet), és fontos irdatlan pénzt és időt fektetni a fejlesztésébe, én perpillanat a jelenben élek, lehet, kicsit maradi is vagyok, és szeretem magam uralni az eseményeket. Gyakran az adaptív tempomat használata is fejfájós tud lenni, hiszen a forgalom ritmusa miatt a legkisebb követési távolság is túl nagynak bizonyulhat, mögöttünk már villognak, és előzés után is lassan veszi vissza a beállított tempót. (Még jó, hogy például a Fordé használható hagyományos módban is. Na, nem a Fiesta ST 200 esetében, ahol nincs adaptivitás.)

A Ford az utóbbi időben magára talált, és arra is rájött, hogy van egy réteg, melynek tagjai nagyon is szeretnek vezetni. Nekik készül a Mustang, a Focus RS, vagy éppen a Fiesta ST 200, nem beszélve a GT-ről. Ami a közös vonás ezekben: garantált az imádat és a pozitív sajtó, valamint a játékos hátsó traktus. A Mustangnál továbbra is vállas feladat megzabolázni a V8-ast hátsókerék-hajtássala Focus RS-nél meg ugye ott a hírhedt Drift mód. És a Fiesta? Csórónak be kell érnie egy szimpla elsőkerék-hajtással. Minden veszve?

Ford Fiesta ST200

Épp ellenkezőleg! Kicsi, erős, feszes, felsejlik benne valahol az XR2 a régi időkből. 18 lóerővel erősebb, mint a sima ST, tehát kereken 200, és 290 Nm nyomatékot préselnek ki az 1.6 literes Ecoboost motorból. Túltöltéssel 15 másodperc erejéig 215 lóerő és 320 Nm lehet. Márpedig gyakran töltünk majd túl, ez biztos a kis méregzsákban.

Az 500-ról 1000 darabosra limitált széria egyedi fényezéséről – csak ebben kapható -, 17 colos, fekete felnijeiről, valamint az ST 200 feliratról ismerhető meg. Az utastérben túl magasra helyezett, hurkás Recarók várják az első két utast – akik jobban teszik, ha fogyókúráznak kicsit, amennyiben akad rajtuk némi felesleg. Az egyébként remekbeszabott ülések könnyen tudtunkra adják, ha némi felesleggel rendelkezünk, oldalról préselik a nem kívánatos zsírsejteket.

Leginkább belül érezni, hogy a Fiesta megérett a váltásra – érkezik is az időközben bemutatott utód. A középkonzol teteje rémálom a sok gombbal és fényes zongoralakk imitációval, de máshol is látszik, hogy eljárt felette az idő. Felteszem a kérdést: kit érdekel mindez egy 200 lóerős kisautóban?!

Ford Fiesta ST200

Remek fogású bőrkormány és még jobb váltógomb, határozott fogáspontú kuplung – ez a gép sportolásra és huligánkodásra termett. Alacsonyabb fordulaton mesterségesen keltett brummogással ingerel az erőforrás, hogy aztán 4000 felett kinyíljon, és rendesen odasózzon. A másik oldalon ott van, hogy kocsi képes már 60-nál kérni a hatodik fokozatot – amit egyébként rövidebbre vettek, ettől fürgébbnek érződik, de valamivel többet is fogyaszt, mint a sima ST.

Itt semmi sem szól a spórolásról, pláne nem a vezetési élmény terén. 6.7 másodperc alatt van százon, ez 2 tizeddel jobb, mint az ST, és 230 a vége, ezen a téren 10 km/ó a plusz, de a Fiesta ST 200 tökéletes példája annak, hogy a katalógusadatok sokszor semmit sem jelentenek. Kemény futóművével – kár lenne szépíteni, mert bitangkemény – harapja az aszfaltot és a kanyarokat, megingathatatlan alkat. Vagy mégsem? Kemény fékezés a kanyar előtt, határozott kormánymozdulat, gázelvétel, és máris él a fara, kellő tempónál a levegőbe emelkedik az ívbelső kerék. Tényleg hülyegyereket csinál belőled, és azt veszed észre, nevetsz magadon, hogy mivé váltál, eladtad magad.

Ford Fiesta ST200

A váltó előtt van egy nagyon fontos gomb ESC OFF felirattal. Ennek három fokozata van: normál, egy nyomásra Sport – nevezzük kevésbé unalmas beállításnak -, hosszas nyomásra kiiktatható. Ezzel meg is érkeztünk a lényeghez. Az autó minden sarka elkezd élni, még táncosabb a hátulja, remekül provokálható, és akarja is, hogy ezt tedd vele. Majd elfelejtettem, van tisztességes kézifék is. Cirógatásával jutunk a legfelső szintre, úgy vesszük a visszafordítókat, mintha zsírral megkent padlón csúszkálnánk egy apró sámlin ülve.

A váltó remek megvezetésű, öröm vele minden váltás, talán az útja lehetne 1-2 centivel rövidebb. Az élményhez nagyban hozzájárulnak olyan fogások, mint a 27 százalékkal feszesebb hátsó rugózás, 2 milliméterrel vastagabb stabilizátorok és így tovább. Összefoglalva: remekül sikerült a beavatkozás.

Ford Fiesta ST200

Egyetlen apró bibi: 7.4 millió forint az alapár, tehát több mint 1 millióval fejeli meg a sima ST-t. Ez bizony nem kevés, sőt. Végigböngésztem az angolszász és német sajtót, mi a konklúzió, kíváncsi voltam. Nagyjából ugyanaz: a valamivel nagyobb teljesítmény és jobb kipufogóhang nem ér ekkora felárat - józan ésszel. (Azt meg már rég elhagytuk.) Az auto motor und sport azt is megjegyezte, inkább ST, és azt megpiszkálni ebből a pénzből, saját igények szerint.

Egy dologban biztos vagyok: a Ford gondoskodott róla, hogy 1000 boldog ember legyen az utakon. Felár ide vagy oda.

Egyébként a mindennapokban is használható társ a Fiesta. Együtt töltöttük az ünnepeket, öt fővel vágtam neki a  200 km hosszú hazaútnak, csomagokkal megpakolva, és senki sem panaszkodott – vagy nem mertek, az már más kérdés. A kemény rugózás ízlés kérdése, a vevőkör nem fog sírni miatta. Nálam 9.2 litert fogyasztott, nyomkodtam a szemét illendően, és 130-nál 3500-at forog, még nem búg fárasztóan hosszútávon.

Kevés autó vált ki belőled ekkora örömet, és az ára is más fényben tűnik fel, ha az élményfaktorra vetítjük le.

Olvasd el a teljes tesztetMutass kevesebbet