BMW i8 Roadster: rózsaszín köd és átértékelt társadalom

Ez a BMW vagy tényleg más, vagy én láttam belőle rózsaszín ködben a világot. Egyszerűen lehetetlen nem úgy állni az i8 frissítésével együtt érkezett új kivitelhez, hogy vele együtt ne hajtsunk végre röpke szociológiai tanulmányt. Tudjuk, Magyarország nem a legszerencsésebb fejlődésű államok egyike: a (vad)kapitalizmus hirtelen és váratlanul szakadt ránk, sokan nem tudtak mit kezdeni vele, és bizonyos tulajdonosi rétegek erőteljesen árnyalják a BMW-ről kialakult képet, ettől hajlamosak vagyunk mindenkit egy kalapba tenni. Pedig a BMW tehet a legkevésbé erről: nem tudatmódosító szer, ugyanazt az 5-öst lehet megvenni itt, mint Münchenben vagy éppen Bécsben, nem adnak mellé itthon „Na, akkor innentől tahó vagyok tablettát”. (Mint mindig, természetesen tisztelet a kivételnek, és ne essünk a túlzó általánosítás kísértésébe.)

BMW i8 Roadster

De az i8 Roadster – ez valami nagyon más. Elég sok BMW-hez volt szerencsém, de ennyire pozitív és elismerő megítélést még egyik sem váltott ki az emberekből. Nem a zsigerből eredő maró irigység, hanem az elismerő csettintések voltak többségben, miszerint stílusosan költöttünk el több mint 50 millió forintot, és nem egy böszme, fekete panelrobbantóban tespedünk redőző nyakkal. Mondom, lehet, leszállt a rózsaszín köd, és én festettem át a magyar társadalmat, de kellemes meglepetés volt látni, mennyire mást vált ki az i8 Roadster, mint márkatársai.

„Már az is megtiszteltetés volt, hogy melléd állhattunk”- ez épp a másik véglet, a vadkapitalizmus és a pénz hatalma...