Egyszóval vártuk, mint a messiást, és végre megérkezett Magyarországra is. A hazai importőr a Szlovákiaringre szervezte a sajtóbemutatót, aminek két lényegi eleme volt: közúti próba a kettőkettes dízelekkel, majd két kör a pályán a Quadrifiglio változattal, amiből kettőt szereztek az eseményre.  Egyelőre le kell mondania az automata váltóról a vásárlóknak – 750 ezerbe fog kerülni -, és benzinesből is csak a csúcsmodell rendelhető 22 950 000 forintos alapáron. Dízelből van 136, 150 és 180 lóerős – mindegyik 2.2 literes, új fejlesztés és alumínium blokkos. (A legolcsóbb Giulia 8 990 000 forintért vihető haza.) Felszereltségi szintből három van: Giulia, Super, és Quadrifoglio.

Első körben – és valljuk be, tévesen – egy Giuliettát vittünk el a pálya körül kijelölt útvonalra, de legalább feltérképeztük a környéket és a fokozatosság elvét követve haladtunk felfelé a modellpalettán. Következett a Monte Carlo kék Giulia, „nemtudjukhánylóerős” dízellel, ugyanis kimaradt a böngészés a tesztút során. Érzésre simán megvolt a 180 lóerő, elég szépen szedte a lábát a kocsi. Nem akarok előre szaladni, de a dízelnek kifejezetten jót tett a „hypementesség”: élvezetesen és szépen autózható, jól megvezetett, rövid utakon járó váltóval – bár a kettest mintha más síkba tették volna, kicsit karcosan vette a hatfokozatú egység, és ugyanez állt a csúcsmodellre is.

Hátsókerekes mivoltjából fakadóan előbb teszi be súlyból a fenekét kanyarban, mint tolná nehézkesen az orrát, ugyanakkor mégsem keresztbe...